- Tessék, kóstold meg – szólt egy napon Merlin, és egy tál levest tolt a gyermek Artúr elé.
Artúr bizonytalankodva engedelmeskedett. De az étel nagyszerű vadhúsleves volt, amit Merlin erdei gyökerekkel ízesített, amikor a fiú éppen nem nézett oda. Ellenállhatatlanul finom volt, s Artúr mohón mártotta bele ismét kanalát, de a mágus ekkor kivette kezéből a tálat.
- Várj, kérek még! -, szólt még mindig teli szájjal.
Merlin azonban a fejét rázta.
Az egész lakoma benne van az első kanálban – dorgált szelíden.
Artúr először csalódottságot érzett, de azután rájött, olyan elégedett, mintha megette volna az egész tálnyi levest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése