Saját testük feletti kontroll

Sok az egymásnak ellentmondó

tanács, amitől csak nő a zavar a fejekben, s

mára az evés nagyon távol került attól, ami az eredeti

funkciója: a test táplálása és közösségformáló rítus.

Ami a helyébe került, az sokaknál egyre inkább a lelki/

érzelmi hiányok pótlása és a szorongás. Az evési

zavarral kísért túlsúlyproblémák átszövik az érintett

egész életét: megváltoztatják a gondolkodásmódját,

átrendezik az emberi kapcsolatait. A súlyfelesleggel

való küzdelem nemcsak a hétköznapok részévé válik,

de meghatározza a legjelesebb napok hangulatát is.

A sokféle divatdiéta megjelenéséből arra is lehet

következtetni, hogy nem egy kifejezetten sikeres területről

van szó, mindig talál magának vásárlóképes

célközönséget egy-egy újabb testsúlycsökkentő módszer.

Az egy főre eső fogyókúrás kudarcok aránya

pedig növekszik, s vele együtt a súlyfelesleggel élők

tehetetlenségérzése is. 
   A saját testük feletti kontrollt

átadják egy ismeretlen szernek vagy egy ismert arcnak

– a lényeget tekintve mindegy, hiszen így is, úgy

is oda jutnak, hogy az irányítás nem a saját kezükben

van. „Mert ők úgyis elrontják.” Ezzel a bizonytalansággal

átszőtt érzelmi háttérrel könnyen megjelenik

az önostorozásra való fogékonyság: nincs akaraterőm,

úgysem fog sikerülni! Ez az üzenet tovább rombolja

az önértékelést, s egyben felmentést ad a további erőfeszítések

alól.

Alig néhány éve került a köztudatba az érzelmi

evés fogalma, holott maga a jelenség régóta ismert,

különösen a krónikus túlsúllyal élők körében. A túlsúlyproblémák

lélektani megközelítése újszerű dolognak

számít, ugyanakkor egyre gyakrabban ajánlják

dietetikusok, belgyógyászok, háziorvosok pácienseiknek

különösen akkor, ha évek óta fennálló és az egészséget

veszélyeztető súlytöbbletről van szó.

Dr. Lukács Liza: LENYELT VÁGYAK

Az aktivitásról (OLIVER WENDEL HOLMES)

Hogy elérjük a mennyország partjait, néha széllel együtt,

néha széllel szemben kell hajóznunk, de hajózni kell,

nem sodródni, és nem lehorgonyozni.”

OLIVER WENDEL HOLMES (1809-1894)

Néhány tanács az evési rohamokkal küszködőknek (DV)

   Ha evési rohamaid vannak, kérlek, ne játszd azt a játékot, amit olyan sokan: látod, hogy az étteremben felszolgált étel tartalmazza azt az ételt, amit nem tudsz abbahagyni. Ínycsiklandozóan néz ki. Meg akarod enni. Ezért ezt mondod magadnak: „Úgy tehetek, mintha nem tudnám, hogy ez a hozzávaló is rajta van a tányéromon, úgyhogy igazán nem is az én hibám lenne, ha megenném.” Igen, lehet, hogy nem a te „hibád”, hogy megeszed, de te fogsz újra evési rohammal küzdeni. Te fogod magadat kövérnek, szerencsétlennek és kontrolt-vesztettnek érezni. Ezért nagyon lényeges, hogy felelősséget vállalj azért, amit eszel.

   Akárhányszor rád tör a dilemma: „most megehetem ezt az ételt, amit nem tudok abbahagyni, vagy nem?” – jusson eszedbe, hogy igazából nincs is választási lehetőséged. Ha megeszed, vissza fogsz esni, vagy ma, vagy a következő napokban. Az evési rohamokat nem szabad könnyedén venni, mert nehéz őket leállítani, és rombolóan hatnak az önértékelésre.

   Ne feledd: csak rajtad múlik, hogy megtörténik-e.

   Az étterembe menés nem jelent egyet a számodra ellenállhatatlan étellel, való küzdelemmel. Rengeteg módja van, hogy megtartsd diétádat, és mégis elégedettséget okozzon az étel. A legfontosabb, amit észbe kell tartanod, ha vacsorázni mész, hogy a kényszeres ételből a legkisebb falat is kiválthatja az evési rohamot, úgyhogy alaposan tudakold meg, mivel és hogyan készül az étel, amit rendelsz. Ne szégyellj kérdéseket feltenni az étellel kapcsolatosan a pincérnek – munkájuk része, hogy információval szolgálnak az ételről, amit megeszel. Itt felsorolok néhány hasznos kérdést:

-          Aki a kenyérféléknek nem tud ellenállni, kérdezze meg, hogy a hús panírozott-e, és leves sűrítéshez használnak-e lisztet. Kérd, hogy az ételhez járó pirítóst, kétszersültet vagy kenyeret ne hozzák ki, adják az asztaltársadnak, vagy helyettesítsék extra adag zöldséggel.

-          Aki a cukornak nem tud ellenállni, kérdezze meg, van-e az ételben cukor, különösen rejtett formában, szószokban, zöldségekben, öntetekben és salátákban.

-          Aki a sós, ropogós harapnivalóknak nem tud ellenállni, mindenképpen kerülje el az olajban sült, ropogós ételeket, ezért kérdezzék meg, hogy az egyes húsételek hogyan készülnek.

-          Aki a fűszeres ételeknek nem tud ellenállni, kérdezze meg, tudják-e enyhébb ízesítőkkel helyettesíteni a fűszerezést. Manapság a jobb éttermek fel vannak készülve az alacsonyabb sótartalmú ételek elkészítésére, és szívesen fogadják a speciális kéréseket. Nyugodtan kérj olyan ételeket, melyek nem fűszeresek, és látni fogod, hogy szívesen teljesítik a kérésedet. Ha nem, talán érdemes másik étteremet keresned. (Egyes amerikai ételek kevésbé fűszeresek, mint a különféle nemzetek specialitásai.)

-          Aki a tejtermékeknek képtelen ellenállni, kérdezze meg, hogy használtak-e tejet a választott étel elkészítéséhez. Ha sajt a gyengéd, kérd, hogy anélkül szolgálják fel az ételt – nagyon könnyen teljesíthető kérés. Mielőtt rendelsz, bizonyosodj meg arról, hogy az ételt nem öntik-e le fehér szósszal. És természetesen olyan salátaöntetet kérj, amiben nincs tejtermék. Amíg elkerülöd a kényszert, kiváltó ételt, bármilyen étteremben étkezhetsz anélkül, hogy elvesztenéd a kontrollt étvágyad felett.

Koffeintartalmú italok: Alkohol

   Az évek alatt megváltozott a véleményem arról, hogy a Yo-Yo diétázók bevehetik-e az alkoholt sikeres fogyókúrás és súlyfenntartó programjukba. A felszínes válasz „természetesen igen”. Hiszen egy kis alkohol nem jelent sok kalóriát és zsírt. Spirituálispszichológiai nézőpontból azonban az absztinenciát ajánlom, legalább abban a periódusban, amikor fogyni szeretnél. Mégpedig a következők miatt: 

• az alkohol hangulatmódosító hatása sokkal azután is fennmarad, hogy az alkohol már kiürült a véráramból. 
• Az alkohol megzavarja az alvás REM fázisát, ezért ébredéskor szerotonin-hiányt okoz. Ez az egyik oka a másnaposság érzetének, továbbá ezért jelenik meg a szénhidrátok utáni vágy. 
• A becsípettség koffein túlfogyasztáshoz is vezet a következő nap folyamán. 
• Terapeutaként meg kell jegyeznem, hogy az alkohol negatívan befolyásolja az ember ítélőképességét a többi emberrel való kapcsolataiban. Például alkohol befolyása alatt veszekszel a kedveseddel. Másnap különösen mogorva vagy a másnaposság miatt, plusz amiatt, hogy nem álltok szóba egymással. Ezen a ponton nagyon valószínű, hogy egy doboz csoki jégkrémbe fojtod bánatod.
•    Az alkohol teljes mértékben ellene hat annak a képességünknek, hogy kontrollálni tudjuk gondolatainkat. 
• A normál, világos éberség pillanataiban könnyen azonosítjuk negatív gondolatainkat. Ezután dönthetünk úgy, hogy a negatív gondolatot pozitívval helyettesítjük. Így gyors reflex alakulhat ki hangulataink szabályozására. Nem ez a helyzet azonban az alkohol hatása alatt. Gondolataink zajos, negatív zűrzavarra emlékeztetnek, és tehetetlenül sodródunk a lehúzó érzelmek ömlő áradatában. Meditálni is nagyon nehéz másnaposan, mivel a koncentrációs képességed egyszerűen eltűnik a térképről. Ráadásul az alkohol kimondhat velünk ilyen mondatokat: „A fenébe az egész fogyókúrával!” – és teljesen elhagyjuk magunkat az evésben.
•    Spirituális szempontból az alkohol legyengíti az auránkat, és lukakat üt benne, mint a fluoridok az ózonrétegben. Ilyenkor tisztánlátó és gyógyító képességeid korlátozottá, következetlenné válhatnak. 
•   Ha mégis elmész ilyen helyekre, vedd körbe magad fehér fénnyel, és mondj el egy imát, vagy hívj be egy arkangyalt, mielőtt belépsz, és miután távozol.

   Ahogy spirituális tudatosságod nő, az alkohol, és az alkohollal kapcsolatos tevékenységek utáni vágyas természetes módon csökkenni fog. Egyszerűen nem lesz elég érdekes semmi olyan tevékenység, ami elvon téged attól az izgalomtól, hogy életfeladatodon dolgozol.