A STRESSZEN ALAPULÓ TÚLEVÉS (A túlevés öt típusa 4)

„Aki nem nyugtalankodik a hasa miatt, nemigen nyugtalankodik más miatt sem.” SAMUEL JOHNSON (1709-1784)angol író
   A Yo-Yo diéta szindróma negyedik típusába azok az emberek tartoznak, akik akkor esznek túl sokat, amikor szorító helyzetbe kerülnek. Következzenek e típus elsődleges jellemzői:

• Látszólag soha nem jut elég idejük a rendes evésre vagy testedzésre.
• Olyan elfoglaltak, hogy néha már az ájulás környékezi őket a fáradtságtól.
• Úgy érzik, hogy bár keményebben dolgoznak, mint valaha, mégis kevesebb eredményt érnek el, és kevésbé tudják élvezni az életet. Úgy érzik, elakadtak, mintha körbe forognának, és nem tudnak sok mindent felmutatni mindezért az idő és energia befektetésért cserébe.
• Úgy érzik, hogy csak az evéssel tudják megszakítani az iramot.
• Az étel és a koffein tartalmú italok a kedvenceik, amikor kimerültnek érzik magukat, és mégis azt érzik, folytatniuk kell a helytállást.

   A stresszen alapuló túlevés háttere az a hiedelem, hogy „Nincs elég időm, pénzem vagy segítségem ahhoz, hogy beteljesítsem a célomat”.
A stressz miatt evők haragosak amiatt, hogy túl sok felelősség terheli őket, és nem elég elismerésben, támogatásban van részük.
Általában erőltetik, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok, ami frusztrációhoz vezet, hiszen intenzív természetük taszítja az embereket, és keresztezi céljaikat.

   Számukra a következő megerősítés hasznos:

• „Elengedem a küzdés, a szenvedés, a halogatás kényszerét.
• Boldogan vállalok felelősséget teljes mértékben tetteimért és időbeosztásomért.
• Végtelen források állnak rendelkezésemre céljaim betöltéséhez.
• Számítok mások segítségére, kérem és elfogadom a rengeteg segítséget.”
• 
  
  A stresszes túlevők súlya úgy ingadozik, mint a barométer, attól függően, hogy mekkora feszültségnek vannak kitéve otthon vagy a munkahelyen. Amikor terheik könnyűek, akkor a testük is az. De amikor határidők, kapcsolati problémák, túlzott kötelezettségek feszítik őket, akkor nő az étvágyuk és a testsúlyuk is.
     A stressz általában kétféle helyzetben jelenik meg, ahogy újra és újra megfigyelhettem a kényszeres evők életében. Az első a megrekedtség érzése, mintha csapdába estek volna életük valamely területén. A második a túlzott munkateljesítmény.
     Inkább az adott problematikus helyzetet kell megoldani, ahelyett, hogy evéssel enyhítenél a stresszen. A túlevés természetesen csak fokozza a stressz szintet, mert attól kövérnek, letargikusnak, rondának érzed magad, és haragszol magadra.
  
  Először vizsgáljuk meg  a stressztényezőket:
  

  1. A megkeseredettség érzése a házasságban mint túlevést okozó stressztényező.
  2. A megkeseredettség érzése a munkában mint túlevést okozó stressztényező
  3. Megrekedtség különböző életterületeken
  4. Túlhajszolt életstílus

  
  A stressz feloldására használható módszerek:
  

  1. Első lépés a stresszes kényszerevők számára: mérd fel és csökkentsd a stresszt.(DV)
  2. Új választás a stresszes kényszerevők számára: Vékonyabban, nyugalmasabban (DV)

  
  
  
  
    Forrás:Doreen Virtue

Első lépés a stresszes kényszerevők számára: mérd fel és csökkentsd a stresszt.(DV)

   Ahhoz, hogy elvégezhesd a fontos dolgokat, mégis nyugalmasabb legyen az életed, jó segítség egy fontossági lista. Nagyon ajánlom mindenkinek. Egy darab papírra írd le azt az öt vagy tíz dolgot, amit a legtöbbre értékelsz az életedben. Lehetnek ezek célok (befejezni a diplomát egy éven belül, kifizetni a tartozásokat), vágyak (jobban érzem magam a bőrömben), értékek (több időt tölteni a gyerekekkel) vagy aggodalmak (jobban törődni az egészségemmel).

   Az, hogy mi van a listán, nem annyira fontos, mint a lista őszintesége. Sokan például szégyellik bevallani, hogy a családjuk, az egészség, a vallás nem ál első helyen, a listán. Ha nem állnak ott, hát nem állnak ott, úgy kell megírni a listát, ahogy az igazság a valóságot tükrözi. Ha olyan listát írsz, amilyet szerinted „kellene”, akkor nem ér semmit, mert nem lesz igazán a te listád. Nem kell senkinek megmutatnod.

   Miután elkészült a lista, írd le, körülbelül hány órát töltesz el hetente ezekkel a dolgokkal egyenként. Ha például a diploma befejezése az első a listádon, írd le, mennyi időt töltesz az iskolában, és mennyit otthoni tanulással. Majd vedd végig a lista többi elemét.

   Végül meg fogsz lepődni – lehet, hogy el fogsz szörnyedni -, milyen kevés időt töltesz azzal, ami számodra a legfontosabb. Nem csoda, hogy frusztrált vagy – mintha ezerrel tekernél, és nem jutnál sehova!

   Ideális esetben a napirended úgy áll össze, hogy a legtöbb időt a legfontosabb dolgokra szánod. A legtöbbet a legfontosabbra, majd a következőre, és így tovább. Azt mondod lehetetlen? Hallottam már néhány ilyen véleményt – és azt tapasztaltam, hogy általában sokkal inkább lehetséges, mint azt az emberek feltételezik. Egyszerűen nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy megengedjenek maguknak egy olyan ételt, amelyet általuk szeretett tevékenységekkel töltenek meg. Sajnos sokan olyanok, mint Jennifer – el kell érniük a mélypontot, mielőtt képesek változtatni. Neked biztos nem kell!

   A következő gyakorlatok elsőre morbidnak tűnhetnek, céljuk azonban az, hogy megvizsgáld még jobban prioritásaidat. Azok a klienseim, akik kipróbálták a gyakorlatokat, azt jelezték vissza, hogy óriási segítséget jelentenek annak tisztázásában, mi az, ami igazán fontos. Ráadásul motiválnak arra, hogy prioritásaid szerint szervezd át az életed.

Első gyakorlat

   Képzeld el, hogy cseng a telefon, és te felveszed a kagylót. Az orvos az, kellemetlen hírekkel: a vizsgálatok eredménye megérkezett, és a tények kegyetlenek. Csak három hónapod van hátra. Az utolsó hónapokban megőrzöd majd jelenlegi fizikai állapotodat, és nem érzed majd a betegség jeleit. A három hónap leteltével azonban mindennek vége lesz.

   Döbbenten leteszed a telefont. Milyen változtatásokat vezetnél be az életedben most azonnal, hogy élvezhesd, és értelmet adj az utolsó három hónapnak? Mi az első gondolatod ezzel kapcsolatban?

   Természetesen senki sem tudja, mennyi időnk van még hátra itt a Földön, lehet egy óra és lehetnek évtizedek is. Mégis mindannyian úgy élünk, mintha egy örökkévalóság állna rendelkezésünkre. Halogatjuk életünk megváltoztatását, mindig majd holnap – a legmegfelelőbb pillanatban – akarunk hozzákezdeni ahhoz, ami igazán fontos. Úgy viselkedünk, mint a gyerekek, akik a szüleik engedélyére várnak, hogy saját életüket élhessék. Végül szükségtelen frusztrációkkal leszünk tele.

   Gyakran nem vesszük észre, hogy rajtunk múlik az olyan dolgok megváltoztatása, amit nem szeretünk, mert félelmetes dolog felelősséget vállalni saját életünkért. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

-          Milyen változások jutottak eszembe a gyakorlat alatt?

-          Hogyan éreztem magam, mikor arra gondoltam, hogy vállalom a kockázatot, és véghezviszem a változásokat?

-          Mi tart vissza most ezektől a változásoktól?

-          Hogyan befolyásolja étkezésemet jelenlegi életstílusom?

Második gyakorlat

   Írd meg a gyászjelentést önmagadról, ahogy szeretnéd, hogy halálod esetén az újságban megjelenjen. Írj bele mindent, amit egy napon szeretnél megvalósítani, és természetesen múlt időben fogalmazz. Pl.:

   „Jane Smith-re úgy emlékezünk majd, mint a sikeres vállalkozóra, aki Smith Stories néven, hihetetlen erőfeszítésekkel létrehozta az egész Amerikában elterjedt használt könyvkereskedés-láncot. Utolsó éveit azzal töltötte, hogy adományokat gyűjtött a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó szervezetek számára, otthonok építésére. Létrehozta a Jane Smith könyvtárat a fogyatékos gyerekek számára. Sok embert inspirált jótékonysági munkára heti rádióműsorával, melynek címe „Egy fecske is csinálhat nyarat”. Jane-t sokan szerették, és mindenkinek hiányozni fog.

   Bár morbidnak hangzik, saját gyászjelentésed megírása rendkívül hasznos annak tisztázásában, hogy mit is szeretnél megvalósítani rövid fizikai életutad alatt. Természetesen senki sem gondol élvezettel saját halandó mivoltára, de azzal, hogy reálisan felméred, mennyi időt állhat rendelkezésedre, és mennyi időbe telhet céljaid megvalósítása, megértheted mennyire bölcs vagy nem bölcs dolog a megvalósítás halogatása.

   Sok ember attól tart, hogy önzőnek fogják tartani, ha időt és pénzt áldoz önmaga fejlesztésére vagy pihenésre. Nem önző dolog, időt és pénzt vonni el családodtól és barátaidtól céljaid eléréséért. Egyszerűen egy módja életed jobbá tételének, és ezzel együtt a körülötted élőknek is.

   Amikor a Yo-Yo diéta szindrómában szenvedők nem boldogok az életükkel, amikor mások kedvéért élnek, és nem önmagukért, akkor különösen nehéz együtt élni velük. A harag és depresszió, ami abból ered, hogy nem szereted önmagad vagy az életed, ráragad a gyerekeidre, a társadra és azokra az emberekre, akik kapcsolatban vannak veled. A negatív hozzáállás fertőző!

   Másrészről, ha boldog és elégedett vagy az életeddel, akkor öröm lesz körülötted lenni. Inspirálni fogod a gyerekeidet, olyan értékekre tanítod őket, ami nekik is segít boldog felnőttekké válni.

   Ez lenne az önzőség?

   Fontos megérteni, mitévő legyél, amikor úgy érzed, elakadt az életed, vagy túlhajszolt vagy, mivel mindkét dolog közvetlenül összefügg a túlevéssel. Nem kell radikálisan megváltoztatnod az életed, vagy teljesen lelassítanod. Meg kell azonban vizsgálnod, milyen érzést kelt benned jelenlegi életed és időtöltéseid. Legyél nagyon őszinte magadhoz, és ha elégedetlen vagy, tegyél egy vagy két apró lépést, hogy javíts helyzeteden.

   Fontos felderítened azt is, hogyan függ össze az étkezésed a stresszel. A legjobb módszer erre a napló. Szánj időt arra, hogy lejegyezd, hogyan érzed magad evés előtt, alatt és után. Két hétig vezesd a naplót, majd vizsgáld meg, milyen mintázatot tudsz felfedezni étkezési szokásaidban az alábbi kérdések segítségével:

-          Mikor eszem többet, munkanapokon vagy hétvégén?

-          Összefügg ez azzal, hogy otthon vagy a munkahelyen vagyok feszültebb?

-          Vannak bizonyos napszakok, amikor kényszeresen sokat eszem? Ha a válasz igen, akkor lehet, hogy az ételt alkalmazom a stressz kezelésére?

-          Arra használom az evést, hogy halogassak dolgokat, mert úgy érzem, túl sok a teendőm, vagy, mert nem érzem magma elég feszültnek és motiváltnak az előttem álló feladathoz?

-          Milyen alternatív stressz-kezelő módszereket alkalmaznék szívesen az étel helyett?

 

Folytatás:Vékonyabban, nyugalmasabban

Sós ropogtatni valók (perecek, magvak, chipsek)

   A sós magok, sós perecek, chips-ek azok kedvencei, akik a ropogós magas zsiradék tartalmú ételeket kívánják ellenállhatatlanul. Azok, akik mérgükben vagy stresszes állapotban esznek túl sokat, hajlamosak ropogós nassolni valókat választani, amin levezethetik agressziójukat. Christin például folyamatosan haragudott a férjére, mert nem segített a háztartásban. Munkából hazajövet általában alva találta férjét a kanapén, míg a gyerekek felügyelete nélkül rohangáltak a házban. Általában azzal vigasztalta magát, hogy megevett egy tál vajas pattogatott kukoricát vagy chips-et. Ahogy mohón ropogtatott, férje iránti haragja általában elmúlt.

   Tanulmányok ráadásul azt is kimutatják, hogy a kényszeres evők vonzódnak a magas zsírtartalmú ételekhez is. Sok túlevő az étel zsírtartalmára vágyik. Ennek egyik oka az lehet, hogy a zsiradék tovább marad a gyomorban, mint más ételek, és hosszabb ideig okoz teltség érzetet. A sós nassolni valók rendkívül magas zsírtartalmúak, és azok, akik közülük választják a kényszeresen kívánt ételt, nehezen tudják abbahagyni, mert a gyomruk hozzászokott egy bizonyos mennyiségű zsírtartalomhoz. Azok a Yo-Yo diétázók, akik megpróbálják távol tartani magukat a sós finomságoktól állandóan éhesnek érezhetik magukat, és ezért elcsábulnak, hogy egy-egy chips-et, magot vagy perecet bekapjanak. Mint a többi kényszeres étel esetében is láttuk, nincs olyan, hogy „csak egy darab”. Az első három nap a legnehezebb, amikor lecsökkentjük a zsiradékfogyasztást, ekkor kell kitartani, utána könnyebb lesz.
   Akik magokat nassolnak kényszeresen, szintén az aromájukban található pirazinra vágynak. A pirazin illatanyaga stimulálja az agy gyönyör-központját, és örömérzést okoz, amikor megszagolod, vagy elfogyasztod a magokat. Azok az emberek, akiknek életükből hiányzik az öröm, gyakran nassolnak magokat kényszeresen, így kémiai úton kompenzálják csupa munka, semmi játékosság életüket. Ez természetesen hozzájárul a kényszerességhez, hiszen nehéz lemondani valamiről, amitől jól érzed magadat. Mivel a csokoládé tartalmaz pirazint, a csokival borított magok különösen gyakori ételek a kényszerevőknél.
   Pszichológiai szükséglet él bennünk, hogy egy bizonyos mennyiséget elrágjunk nap, mint nap. Ha ezt a szükségletet nem elégíted ki – ha csak lágy, krémes ételeket eszel -, az sóvárgáshoz vezethet valamilyen ropogós étel iránt, hogy kielégítse a rágási vágyat. Ezt az igényt kielégítheted répa, zeller, fagyasztott gyümölcsléből készült jégkrém vagy teljes őrlésű lisztből készült kekszek rágásával is.
Doreen Virtue

Pozitív és negatív stressz

 

„A stressz a szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota az őt ért káros ingerekkel szemben.”  (orvosi szótár)

Minden bizonnyal a korábbi korok emberei is számos problémával küzdöttek, és előttük sem volt ismeretlen az az állapot, amelynek megnevezésére mi a stressz kifejezést használjuk. Bár a jelenség korábban is ismert volt, a fogalom maga századunk ötvenes éveiben született.
A stressz lehet pozitív tartalmú is, ilyen esetben nagyon hasznos, hiszen segítségével hegyeket mozgathat meg az ember. A negatív stresszállapot sem feltétlenül káros, hiszen ha enyhe fokú és átmeneti a stressz, az nem blokkoló, hanem éppen cselekvésre ösztönző hatással van az emberre.

A korunkat megmételyező, valódi stressz azonban számos káros következménnyel jár, kiváltó oka pedig sokféle tényező együtthatása lehet: zaj, légszennyezettség, kapcsolati konfliktusok stb. Amíg a szervezet ellen tud állni a külső támadásoknak és alkalmazkodni tud hozzájuk, addig nem nagy a baj. Amikor azonban kicsúszik az ember lába alól a talaj, mert az őt érő stresszhelyzetek mennyiségük vagy súlyosságuk miatt kezelhetetlenné válnak (állandó túlterheltség, érzelmi válság, folyamatos frusztrációk), a szervezet eljut tűrőképességének határára, és ekkor egészségi problémák egész sora jelentkezhet.
A stressz kétféle módon fejtheti ki káros hatásait. Jelentkezhet egy hirtelen jövő, az ember életére súlyos csapást mérő változás (érzelmi sokk, a munkahely elvesztése, anyagi válsághelyzet stb.) hatására. De megnyilvánulhat állandóan ismétlődő, látszólag nem jelentős, viszont szűnni nem akaró, visszatérő jellege miatt végül valóságos fizikai és/vagy idegrendszeri krízisbe torkolló „mini- stresszhelyzetek” formájában is (visszatérő zajártalom, szélsőséges és nehezen viselhető hőmérsékleti, klimatikus viszonyok otthon vagy a munkahelyen stb.). A stresszhelyzeteknek különösen ez az utóbbi típusa vezethet bizonyos esetekben súlygyarapodáshoz.
A SZERVEZET MINDEN IDEGI FESZÜLTSÉGET ELRAKTÁROZ MAGÁBANHogyan zajlik ez a folyamat? Az idegi feszültség oka kezdetben egy olyan belső konfl iktus, amely megoldatlan marad. Az ember ilyenkor kétféle késztetés között vergődik: egyrészt érzi a cselekvés szükségességét, másrészt szembesül a cselekvést lehetetlenné tévő, akadályozó tényezőkkel. Hogy a folyamat fizikai vagy mentális síkon zajlik-e, lényegében mindegy, mivel az idegrendszer reakciói mindkét esetben nagyjából azonosnak tekinthetők. Valahányszor a stresszhelyzet fennállásáról érkezik információ az agyba, az idegrendszer felkészül a válaszadásra, amely kétféle lehet: küzdelem, vagy menekülés. A fizikai szinten a szervezet két hormon, az adrenalin és a noradrenalin termelésével készül fel a megfelelő válaszadásra. A vérben megnövekvő hormonszint hatására az izmok összehúzódnak, a vérnyomás megemelkedik, és a szervezet készen áll a küzdelemre vagy a menekülésre. Ekkor lép közbe az értelem, és ad egy másfajta utasítást a szocializáció folyamatában elsajátított civilizált viselkedés nevében. Azt tanácsolja: „Állj meg, nem helyes, amire készülsz, túlságosan kockázatos, érzelmi alapokon álló és hirtelen döntés lenne!” Az ellentétes előjelű késztetések eredménye pedig jól ismert: a feszítő energiákat nem sikerül levezetni, az idegi feszültség állandósul.
EGYÉNENKÉNT VÁLTOZÓ STRESSZTŰRŐ KÉPESSÉGVannak, akik egyáltalán nincsenek tudatában a stresszhelyzetet kísérő idegi- és izomfeszültségnek, amely szervezetük természetes reakciójaként kialakul. Az idegi túlterhelésnek azonban akkor is megvannak a következményei, ha nem tudatosul: fejfájást, hátfájást, fáradtságérzetet, álmatlanságot, általános levertséget, a cselekvési kedv teljes elvesztését okozhatja. Egy kis önmegfigyeléssel könnyen észrevehetőek és tudatosíthatóak az árulkodó jelek: az ökölbe szorított kéz, az izzadó tenyér, az idegesen topogó láb… Ezek a stresszhelyzetre adott válaszként jelentkező reakciók már önmagukban is képesek az idegesség kiváltására vagy fokozására, és a vér kémiai összetételének megváltozását idézik elő, így a kiváltó ok és a következményeként fellépő reakciók egyfajta ördögi kört alkotnak, amelyből nem könnyű megtalálni a kivezető utat.
Az emberek stressztűrő képessége igen eltérő. A stressztűrő képesség határértéke egy személyes „barométer” alapján működik, és egyénenként különböző lehet. A többség egy bizonyos küszöbértékig képes az agy riadóztatása és a hormonális változások beindítása nélkül elviselni a stresszhelyzeteket.
A stressz mindig egy inger hatására jön létre. Vannak olyan emberek, akik számára a mindennapi élet olyan mértékben van tele stresszt kiváltó ingerekkel, hogy már a legkisebb történésekre is heves válaszokkal reagálnak, és életüket egyetlen véget nem érő próbatételként élik meg. Sokszor a legártatlanabb ingerek is stresszforrásként érhetnek valakit, és úgy hathatnak, mint „utolsó csepp a pohárban”. Ha valaki huzamosan ebben az idegállapotban van, számítania kell arra, hogy az egészségügyi problémák jelentkezése sem várat már sokat magára, és ezeken a bajokon keresztül saját maga, valamint környezete számára is nyilvánvalóvá válik majd az idegi túlterheltség. A határozatlanság és a negatív reakciók maguk is stresszt kiváltó tényezők lehetnek. Amikor akár fizikai, akár mentális értelemben hosszabb időn keresztül semmiféle pozitív változás nem következik be, az már önmagában is feszültséget okozhat. A döntésképtelenség nyugtalanság és aggodalom, önvád, félelem forrása lehet. A negativizmus kifejeződhet az önbizalom hiányában, az érzelmekben, az értékítéletekben is. Amikor a stressz hosszú időn keresztül fennáll, a szervezet a hormonok (az adrenalin és noradrenalin) helyett más anyagok szintézisével próbál válaszolni a tartós stresszállapotra. Biológiai meghatározottságunknál fogva ezek a természetes reakciók a szervezet részéről a fizikai támadásra való válaszadásra készítik fel a testet. Ugyanakkor civilizált világunkban hétköznapi életünk számos stresszes szituációja (az érzelmi, kapcsolati konfliktusok, a környezeti szennyező hatások stb.) semmiféle fizikai válaszadásra nem ad számunkra lehetőséget (sem a küzdelem, sem a menekülés nem járható út a helyzet megoldására), ezért a hormonszint növekedésének és a vele együtt járó fizikai készültségi állapotnak sokszor semmiféle hasznát nem vesszük, és így a feszültségtől sem tudunk a maga természetes módján megszabadulni.
ELLENÁLLÁS VAGY MENEKÜLÉSAmint arról korábban is szó esett, biológiai programjának megfelelően a szervezet a stresszre kétféle módon válaszolhat: ellenállással vagy meneküléssel. Civilizált világunkban azonban az esetek többségében sem az egyik, sem a másik válaszadás nem megfelelő. Ezért (teljesen természetes módon) más megoldást kell választani a megkönnyebbülésre. Jól ismerjük, miféle menekülési útvonalat választ ilyenkor az ember, hogy szabaduljon a levezethetetlen feszültségtől: ha nem „ütheti le” azt, aki sérelmet okozott neki, gyorsan keres valakit a környezetében, akire a felelősséget háríthatja, vagy akin kitöltheti a mérgét.
forrás:LES NOUVELLES ESTHÉTIQUES SPA