KARÁCSONYKOR IS KARCSÚAK MARADHATUNK!

Kérdező: Mit tegyek és egyek karácsonykor, hogy ne hízzak?

Szafi: Évek óta bevált módszerem a karácsonyi hízás ellen, hogy hetekkel karácsony előtt szépen-lassan elkezdem a karácsonyi sütiket bevezetni az étkezésembe (természetesen a lehető legegészségesebben elkészítve, kalória értéken belül fogyasztva), így mire szenteste lesz és tele az asztal (nem csak egészséges sütikkel) én már elteltem a karácsonyi ízekkel és nem fogok neki esni a család által készített cukros sütis tálnak. Ti se kínozzátok/várassátok karácsonyig az ízlelőbimbókat, mert sajnos úgy csak a legkeményebbeknek fog sikerülni az önmegtartóztatás (nekem nem sikerülne!).

További kérdéseket és válaszokat találsz itt!

A pezsgő

... mindig remek hangulatot teremt. És mindig ünnepélyes. Ekkor tanultam meg egy életre, hogy vagy pezsgős partit rendezek, vagy egyáltalán nem rendezek partit. Hiszen a partinak épp ez a pezsgő a lényege. 

... A pezsgő igazi varázslat számomra. Végtelenül nőiesnek tartom. Mindent szeretek benne: lenyűgöző méz-színét, a kis buborékokat (mintha táncolnának nekem), és a kellemes, hosszan tartó, élesztős utóízét. És szeretem a hangulatát, azt az érzést, amelyet egyetlen bor sem képes felkelteni: az ünnepét, az életerős élvezetét. 

   Szerintem a pezsgő a legengedékenyebb borféle. A pohárban zajló dráma nem engedi, hogy gyorsan igyuk - még sose rúgtam be tőle, és sose voltam másnapos. Persze, mértékkel iszom - és mindig ételhez. Mint az élet összes ajándékánál, a pezsgőnél is az egyensúly a legfontosabb.
A pezsgő több mint két évezrede minden jeles alkalom főszereplője szerte a világon, de csak az ipari forradalom tette mindenki számára hozzáférhetővé a 18. század végén. Addig a királyok bora volt, és a leggazdagabbaké.

MIREILLE GUILIANO: A francia nők nem híznak: a boldog táplálkozás titkai
 

További tanácsok az ünnepekhez (DV)

   Mivel a Yo-Yo diétázóknak különösen nehéz átvészelni a különféle ünnepeket, amikor olyan rengeteg édességet és süteményt fogyasztunk ebben az időszakban azoknak, akiknél a cukor kényszeres evést vált ki, különösen oda kell figyelnünk:

-          Ne készíts süteményeket, bonbonokat ajándékozás céljából. Az ajándék-édesség készítés garantált módja a túlevésnek. Inkább nem ehető ajándékokat találj ki.

-          Vásárlás közben maradj távol az édességes pultoktól, hogy a látvány és az illatok el ne csábítsanak. Ha a Mindenszentek idején szokásos édességosztás csábítást jelent számodra, akkor adj a jelmezeseknek inkább aprót vagy olcsó játékot cukorkák helyett. Vagy válassz olyan édességet, amit nem szeretsz, és azt osztogasd.

-          Ha húsvéti kosarakat állítasz össze a gyerekeidnek, és ez csoki evést és kísértést jelent számodra, akkor mostantól fogva rendezz cukormentes húsvétokat. Sokkal egészségesebb mindenkinek, ha nem ennivalót kap ajándékba, hanem mondjuk műanyagtojásokat, amikben játék vagy aprópénz van. Vagy válassz egészséges nassolni valókat, magokat, mazsolát, szárított gyümölcsöt vagy festett, főtt húsvéti tojásokat.

   A születésnapok szintén nehézséget okoznak, mert valaki biztosan sütni fog egy tortát. Hogyan tudnál visszautasítani egy szelet tortát, amit valaki direkt neked készített vagy hozott?

-          Időben tudasd ismerőseiddel, hogy nem akarsz szülinapi tortát enni. Ha tudod, hogy venni vagy sütni akarnak neked egyet, udvariasan szólj nekik előre, hogy köszönöd szépen, de nem kéred. Azt tapasztaltam, hogy értékelik az ilyen figyelmeztetést, és nem sértődnek meg. Javasolhatod, hogy a tortára szánt pénzt és erőfeszítést fordítsák másra, valami könnyű nassolni valóra, gyümölcssalátára vagy fagyasztott  joghurtra. Még új tradíciót is teremthetsz a születésnapok ünneplésében – és csökkentheted a túlevési kényszert – azzal, hogy felajánlod, te leszel az első, aki az alacsony kalóriatartalmú szülinapi ebédet bevezeted.

   Hacsak nem a torta az az étel, ami kiváltja benned az evési rohamokat, akkor ehetsz is egy pár falatot. Néhány falat végül is nem jelent olyan rengeteg kalóriát. A torta akkor jelent problémát, ha a cukor nyugtalanságot okoz benned, vagy ha az a számodra ellenállhatatlan kényszeres étel. Miután megettél két vagy három falatot, rádobhatod morzsás szalvétádat a maradékra, hogy ne is akarj többet enni. Vagy azt is megteheted – mint egyik kliensem -, hogy veszel bőségesen a tortából. De azután menj át egy másik szobába, ahol senki sem lát, és dobj ki belőle. Így aztán könnyen visszautasíthatod a második szeletet.

   Valószínűleg úgy kerülheted el legjobban az automatikus evést, amikor ünnepnapokon hazalátogatsz, hogy felkészülsz rá. Idézd fel magadban előre, hogyan változnak meg evési szokásaid, amikor szüleid vagy más rokonaid házába érkezel. Hogyan tudnál ellenállni a nyomásnak, hogy mindenáron enned kelljen? Ha evési rohamokra vagy hajlamos, milyen lépéseket tehetnél, hogy ne edd meg a számodra veszélyes, rohamokat kiváltó ételt, amíg otthon vagy?

-          Hogy ne érezd magad úgy, mint egy kislány vagy kisfiú (amitől hajlamossá válnál a túlevésre, ha gyerekkorodban is ezt tetted), vigyél magaddal munkát, amikor a szüleidhez mész. Ez a „felnőtt” anyag emlékeztetni fog arra, hogy ma már felnőttél, és hozzáköt a valósághoz, amelyben már felnőtt vagy.

   Az érzelmi alapon evőknek vigyázniuk kell a hizlaló érzelmekkel ünnepekben és születésnapokon. Ezek az érzelmileg ingatag alkalmak könnyen kiválthatják a túlevést. Úgy érzed, szétrobbansz a haragtól amiatt, ahogy a nagybátyád beszél veled? Rossz a kedved, mert a nővéred gyémánt ékszereket kapott a férjétől karácsonyra, te meg csak egy turmix gépet a tiédtől? Aggódsz, mert apa túl sok brandyt iszik, pedig az orvos azt mondta, csökkentenie kell az alkoholt? Ha úgy érzed, nem tudsz beszélni az érzelmeidről anélkül, hogy óriási családi veszekedést okoznál éppen nem a megfelelő időpontban, akkor mindenképpen birkózz meg velük valami más módon. Először is, mindig valld be érzelmeidet önmagadnak, ahelyett, hogy harcolnál velük, vagy nem vennél tudomást róluk. Másodszor, menj el egy olyan helyre, ahol egyedül lehetsz (egy hálószobába, fürdőszobába, a hátsó kertbe, sétálni egyet) – vagy valakivel, aki nem kritikus hajlamú, és jól tudd hallgatni. Ha egyedül vagy, nyilvánítsd ki érzelmeidet azzal, hogy beszélsz az angyalaidhoz, Istenhez, Jézushoz vagy bárkihez, akivel spirituális kapcsolatban állsz. Ha empatikus hallgatóságod van, beszéld meg gondolataidat és érzéseidet ezzel az emberrel (és kérj spirituális segítséget a mérték megtartásában). Ne egyél túl sokat hizlaló érzelmeid miatt – attól csak még rosszabbul érzed magad! Ha a Hálaadás azt jelenti számodra, hogy kóstolgatni fogsz az étkezés előtt és után, továbbá meg fogsz enni három hatalmas adagot a pulykából, akkor gondolkodj el a következőkön:

-          Miért nem mennétek idén inkább étterembe? Így nem fáradnál ki az egész napos főzésben, ráadásul nincs a kóstolgatás csábítása főzés közben, és a maradék miatt sem kell aggódni.

-          Ha mégis otthon esztek hálaadás napján, legyen a szádban cukormentes rágógumi főzés közben. Az étel kóstolgatása és a rágózás szerencsére két olyan tevékenység, amit nem lehet egyszerre csinálni. Tarts kezed ügyében egy pohár vizet vagy jeges teát, és abból igyál, ahelyett hogy kóstolgatnád, amit főzöl.

-          Tervezd meg előre, ahogy máskor is, hogy mit fogsz enni Hálaadás napján. Tervezz meg egy személyes menüt magad számára, ami beleillik a diétába, és esküdj meg magadnak, hogy minden áron ragaszkodni fogsz hozzá. Ez a terv csökkenti a túlevés kockázatát.

   Mindenképpen egyél reggelit és ebédet hálaadás napján. A vacsora előtti éhezés másra nem jó, mint hogy még éhesebb legyél, és nagyobb legyen az esélye, hogy aznap túleszed magad. Ha te vagy a házigazda, magadnak szedj utoljára, hogy mire leülsz enni, a többiek már jó adagot elfogyasszanak az ételükből. Így a kis adag a te tányérodon nem lesz olyan feltűnő a többiekéhez képest.

   Ha valaki megkérdezi, miért nem szedsz soha másodszor, fogd meg a hasad, és drámaian mondd: „Rettenetesen tele vagyok! Ha még egy falatot lenyelek, kipukkadok!”

   Mi a teendő, ha hagyományosan éppen olyan ételt szolgálnak fel, ami evési rohamot vált ki belőled? Az egyik módszer, hogy valamivel eltereld a figyelmedet, hogy ne az étellel foglalkozz. Amíg mások teleeszik magukat, te foglald el a kezeidet azzal, hogy lepakolod az asztalt, iszol egy kis vizet, felteszel valamilyen mély kérdést a nagymamának a családról, vagy játszol a gyerekekkel. Ha lehetséges, vegyél magadnak előre fagyasztott joghurtot abban az ízben, ami a kedvenc desszerted. Nagyon finom tud lenni, és így nem érzed annyira, hogy valamit meg kell vonnod magadtól.

   Rendszeresen emlékeztesd magad, hogy a hálaadás a háláról és nem az evésről szól elsősorban.

   Vacsora után csomagolj a vendégeknek a maradékból, amennyit csak tudsz, hogy elkerüld a másnapi túlevést. Ha ez nem lehetséges, akkor oszd fel a maradékot kis adagokra, és azonnal tedd el a mélyhűtőbe. Nem olyan valószínű, hogy túl sokat eszel, ha az étel nem közvetlenül a kezed ügyében van.

   Sokan elhalasztják a diétájukat az ünnepek alatt. Különösen jellemző ez hálaadás és szilveszter között – ilyenkor hajlamosak az emberek megadni magukat az ételáradatnak. Újév napján elhatározzák, hogy véget vetnek a túlzott evés időszakának. Ezt a gyakorlatot különösen sok lavina effektusban szenvedő, „szezonális túlevő” alkalmazza. Ha ismerős ez a szokás számodra, akkor tartsd észben, hogy a tested nem megy szabadságra, és folyamatosan alakítja zsírrá a felesleges kalóriákat. Nem tud róla, hogy ma van a születésnapod, vagy karácsony napja – ugyanúgy hízik, vagy fogy, mint máskor.

   Mindent összevéve a Yo-Yo diéta szindrómából való kigyógyulás lehetőséget nyújt arra, hogy megváltoztasd azt a hiedelmet, miszerint az evés egyet jelent a szórakozással, kikapcsolódással, ünnepléssel vagy társalgással. Amikor az étel többé nem a központi kérdés az ünnepnapokon, akkor az emberi és spirituális kapcsolódás áll a középpontban. Az étel gyakran falat képez, ami kapcsolódás áll a középpontban. Az étel gyakran falat képez, ami korlátozza az igazi intimitás kialakulását családtagjaikkal és magasabb énünkkel. He eltávolítjuk ezt a falat, eleinte sérülékenynek érezhetjük magunkat, és félelemmel tölthet el, hogy közel kerülünk másokhoz. A félelmet azonban hamar felváltja a szeretet és az igazi együttlét.

Házastársak, szeretők, rokonok és barátok (DV)

   Valószínűleg neked is volt részed gúnyolódó, ugrató és csábító reakciókban, akárcsak Carolnak, miközben próbáltál odafigyelni a súlyodra. Mihez kezdesz, amikor fogyni szeretnél, és a következő reakciók valamelyikébe ütközöl:

-          A házastársad doboz számra hordja haza kedvenc édességedet.

-          Anyád ragaszkodik hozzá, hogy megkóstold a tortát, amit direkt neked sütött.

-          A legjobb barátod azt mondja, hogy nyúzott vagy, és túlságosan is sovány (bár jól tudod, hogy a kilóid száma még mindig túl sok magassághoz és testalkatodhoz mérve).

-          A nővéred részleteket akar megtudni a fogyókúrádról, azután egymás után hozza fel az érveket, hogy miért nem fog sikerülni neked.

-          A barátod azt mondja, neki így tetszel, és egyáltalán nem szereti a vékony nőket.

   Minden valószínűség szerint átéltél már ilyen helyzeteket, amelyek vagy kényelmetlenséget okoztak, vagy kiváltották a túlevést. Az is valószínű, hogy a jövőben is számíthatsz ilyen esetekre, úgyhogy a legjobb, ha előre felkészülsz rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy védekezned kell, csak tarts készenlétben néhány eszközt, hátha szükséged lesz rájuk.

   Ahogy  említettem az érzelmi alapon evőkkel kapcsolatosan, lényeges egészen világosan megértened, miért akarsz lefogyni. Ha azért szeretnél vékony lenni, hogy bókokat csalj ki a férjedből vagy szeretődből, akkor túlságosan sokhatalmat ruházol rájuk saját testsúlyod felett. Elbizonytalanodhatsz, ha nem veszi észre, mennyit fogytál idáig, és úgy fogod érezni, „engedélyt” kaptál a túlevésre, ha éppen ő hoz neked csokoládét, vagy más ennivaló ajándékot.

   Az egészséges testsúly eléréséhez az egyetlen valóban működő motiváció erő, ha azért akarsz lefogyni, hogy önmagaddal elégedett legyél. Hacsak nem az anorexia nervosával együtt járó torz testkép él benned, saját mértékedhez kell igazodnod abban, hogy hogyan érzed magad a legjobban. Ha valaki azt állítja, hogy úgy nézel ki, mit egy csontváz, pedig testsúlyod még mindig fölötte áll a táblázatokban ajánlott értéknél, magasságodhoz és testalkatodhoz képest, akkor ne is törődj az észrevétellel. Az ilyen mondatok, mint: „Ha még tovább fogysz, el fog fújni a szél” – általában elbűvölő bókok akarnak lenni, nem, pedig mércék, annak eldöntéséhez, hogy ehetsz-e rengeteget vagy sem. Ha az emberek túl erőszakosan figyelmeztetnek hogy „most már túl sovány vagy”, többféleképpen is kezelheted a helyzetet. Úgy tehetsz, mintha nem hallottad volna, amit mondtak, és témát válthatsz, vagy csendben maradhatsz. Megköszönheted a bókot, és témát válthatsz. Vagy mondhatsz valami ilyesmit: „Köszönöm az aggodalmat, de én tudom, milyen súllyal érzem magam legegészségesebben. Ha a jövőben visszajelzésre lesz szükségem, biztosan hozzád fogok fordulni.” Vagy mondhatsz valami erőteljesebbet is (ha többszöri próbálkozásra sem tudtad az illetőt leállítani). „Kellemetlen nekem, hogy úgy tűnik, nem hallod meg a kérésemet, hogy ne foglalkozz annyit a súlyommal. Kezdem rossz néven venni a tolakodásodat, és attól tartok, ha nem hagyod abba, ez elronthatja a barátságunkat.”

   Mi legyen azokkal az emberekkel, akik az orrod alá nyomják az ennivalót, ínycsiklandozó illatokat küldve közvetlenül agyad éhség-központjába? Mi legyen azzal a férfival, aki három hónappal ezelőtt még a hátsód méretével húzott, most meg édességgel kínálgat? És mi legyen szegény anyukáddal, aki halálra dolgozta magát a desszert elkészítésével, amivel most csábítgat? Képes lennél még tükörbe nézni, ha most visszautasítod? Mi van, ha történik vele valami holnap, és te nem teljesítetted az utolsó kérését? Mi a teendő az ilyen kétségkívül sikamlós, érzelmileg terhelt helyzetekben? Ha tudod magadról, hogy jelentkezni fog benned a „diéta szabotőr”, akkor a legjobban teszed, ha felkészíted magad ugyanúgy, mint bármilyen kihívásra, mondjuk egy fizetésemelés kérésre.

   Ahogy öltözködsz az aznapi vacsorához, amit anyukádnál fogsz tölteni, gondolatban gyakorold el, hogyan fogod kontroll alatt tartani az étvágyadat. Ne feledd, most már felnőtt vagy, és egyedül terád tartozik az, hogy hogyan eszel, senki másra! Amikor nemet mondasz egy kínálásra, akkor nem az illetőt utasítod vissza (ez a gondolat kelti bennünk a hizlaló bűntudat-érzést), csakis a kezeiben tartott ételt.

   Próbáld beleképzelni magad a másik ember bőrébe, hogy megértsd, mi készteti arra, hogy rád erőltesse az evést. Nem igaz, hogy mindenki ellened van, még ha így is érzed néha. Egyik kliensem például arról panaszkodott, hogy a férje mindennap az ő kedvenc fánkjával tért haza. Eleinte haragudott rá, hogy ilyen érzéketlenül viselkedik, de amikor jobban megvizsgáltuk a helyzetet, kiderült, hogy valójában megjutalmazza férjét, amiért édességet visz neki. Mindig nagyon boldog, egyetértő és szeretett teljes, amikor a fánkokat eszi. Ez a viselkedés arra bátorította a férjét, hogy minden este vigyen haza az édességből.

   Viselkedj határozottan, és pontosan fejezd ki, milyen érzés neked, ha valaki ennivalót erőltet rád. A határozottság az agresszivitással ellentétben azt jelenti, hogy figyelembe veszed a másik ember érzelmeit, miközben saját érzelmeidről beszélsz. Egy agresszív ember így beszél például: „Annyira mérges vagyok, hogy hazahozod azokat a rohadt süteményeket, mikor kértelek rá, hogy ne tedd. Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen?” Ezzel ellentétben egy határozott ember úgy fogalmazná meg ugyanezt a mondatot, hogy lehetőséget teremtsen a kommunikációra, és a minimumra csökkenjen a védekezési kényszer. Így például sokkal jobban hangzik a harag kifejezésre juttatása így: „Szükségem van rá, hogy elmondhassam neked, milyen elkeseredett vagyok. Igazán keményen dolgozom, hogy lefogyjak, és ez nagyon nehéz dolog számomra. Most mindennél jobban szükségem lenne a támogatásodra, ami azt jelenti, hogy nem hozz jégkrémet doboz számra esténként. Komolyan gondolom. Nagyon fontos nekem, hogy ezt abbahagyd.”

Partik és összejövetelek (DV)

   Bár a partikat vidám eseményeknek szánják, alkalmanként kifejezetten sok feszültséget okozhatnak, különösen, ha kövérnek érzed magad, nem vagy elégedett a külsőddel, esetlenül érzed magad a többiek között, úgy érzed láthatatlan vagy – mintha senkinek sem számítanál -, vagy éppen ellenkezőleg, mintha mindenki téged bámulna, és téged kritizálna. Mindezek az érzések könnyen a rágcsálni valókhoz küldenek, ahol hajlamos vagy evéssel elnyomni szorongásodat ahelyett, hogy szembenéznél vele.

   A partikon néha úgy érezheted, hogy mindenképpen enni kell. Az egyik barátom például csodálatosan kidolgozott bulikat rendez. A gond csak az, hogy mindig az evés áll a középpontban. Az első, amit megpillantasz ebben a házban, egy hatalmas tölgyfa asztal egy megemelt ebédlőben. Az asztal gyakorlatilag roskadozik az ezüst tálcák, tálak, korsók súlya alatt, melyek mind a legvonzóbb és legesztétikusabb ételekkel vannak megrakodva, amit valaha láttál. A vendégek a legtöbb időt azzal töltik, hogy az asztalt körüljárva az ételeket csodálják, az ételekről beszélnek, és esznek. Az ilyen partikon rendkívül nehéz tartózkodni a túlevéstől, úgy, hogy az ne legyen feltűnő.

   Mégis, ahelyett, hogy elkerülném a barátom és a többi vendég társaságát, megtanultam betartani a következő szabályokat, hogy jól is érezzem magam, és mégis könnyen étkezzek.

-          Az első és legfontosabb szabály, hogy csak könnyedén étkezz a nem vacsora-meghívásos partikon, hogy otthon fogyaszd el a főétkezésedet, mielőtt elindulsz. Legyen könnyű étel, sok folyadékkal, hogy megtöltsd a gyomrodat. Döntsd el előre, hogy semmit nem fogsz enni a buliban.

-          Érkezz divatos késéssel. Így mire odaérsz, a többiek már ettek, és nem érzed magad a csatlakozás kényszerét

-          Tartsd a kezedben egy pohár ásványvizet citromkarikával. Ezzel csökken a kockázat, hogy esetlennek érzed magad üres kézzel, és másokat is megakadályoz abban, hogy étellel megrakott tányérokat nyomjanak a kezedbe.

-          Ha piknikre, grill-partira vagy olyan buliba mész, ahol mindenki azt eszik, amit hoz és talál, vigyél magaddal alacsony kalóriatartalmú, egészséges ételt, egy színes zöldség-tálat vagy friss gyümölcssalátát. Ha nagyon megéhezel, így lesz mit enned, anélkül hogy tönkretennéd a diétádat.

-          Ha evési kényszer fog el, gyorsan ajánld fel a házigazdának, hogy segítesz a parti körüli teendőkben. Önts italokat a többi vendégnek, hajtogass szalvétákat, vedd el az érkezők kabátjait, vagy szaladj el a boltba valamiért, ami még hiányzik a partihoz. Csak foglalkozz valamivel az evésen kívül!

-          Ha jelentkeznek a hizlaló érzelmek, harag, zavar, féltékenység, menj a legközelebbi mosdóba, vagy ki a levegőre egyedül. Hunyd le a szemed néhány percre, vegyél három mély lélegzetet, mondj magadnak valami vigasztalót, például: „jó ember vagyok”, vagy „szeretem magamat”. Imádkozz spirituális segítségért és vezettetésért. Öleld meg önmagadat gondolatban, és amikor jobban érzed magad, térj vissza a társaságba.

-          Ha nem érzed jól magad, vagy képtelen vagy, étvágyadnak parancsolni, kérj elnézést, és menj haza. Mindig vannak olyanok, akik korán otthagyják a bulikat, engedd meg magadnak, hogy te is ezt tedd, ha erre van szükséged.

Esküvői fogadások (DV)

 Voltár már úgy, hogy elmentél egy esküvői fogadásra vagy partira, aztán az este nagy részét a nassolni valók mellett töltötted? Én bizony voltam.

   Praxisomban több történetet hallottam az esküvői fogadásokon és partikon való túlevésről, mint bármilyen más helyzetről. E kettő közül is a fogadás viszi el az első helyezést, ahol a Yo-Yo diétázók rendszeresen túleszik magukat. Sokan élnek át hizlaló érzelmeket az esküvői rendezvényeken. Ennek oka lehet, hogy:

-          Úgy érzed, kimaradtál valamiből, egyedül vagy, és esetlennek érzed magad.

-          Attól félsz, hogy a súlyod megakadályoz abban, hogy valaha is találkozz a Nagy Ő-vel.

-          Arra vágysz, bárcsak olyan romantikus életed lehetnek, mint a vőlegénynek és a menyasszonynak.

-          Úgy érzed, senki sem figyel oda rád.

-          Féltékeny vagy a menyasszonyra, mert minden figyelmet és ajándékot ő kap.

-          Tudatosodik benned a kontraszt saját házasságod és a most követendő között.

-          Kényelmetlenül érzed magad becsípett emberek között, és olyan rokonok és ismerősök közelgésében, akiket nem kedvelsz.

   Sally már négy hónapja kigyógyította magát a Yo-Yo szindrómából, amikor meghívást kapott unokatestvére esküvőjére. Óriási partit rendeztek, és a szülők rengeteg pénzt költöttek ételre, virágokra és az esküvői ruhára. Sally irigyelte a sok pénzt és figyelmet, amit unokatestvére, a menyasszony kapott. Ugyanakkor bűntudata volt, amiért ilyen „pitiáner”. Azt sem tudta, hogyan viselkedjen ilyen úri környezetben, és nagyon kényelmetlenül, bizonytalanul érezte magát. Nem tudta, hogy karba tegye a kezét, vagy a zsebében tartsa, ahogy a fogadáson álldogált.

   „Mindenki annyira magabiztos” – mondta magában. – „Mindenki illik ide, csak én nem”. Kívül rekedtnek és csüggedtnek érezte magát. Elindult a büféasztal felé, hogy, pedig tudta, hogy az étel, kísértést fog jelenteni neki. Ránézett a minden szeleten finom cukorrózsákkal díszített csokitortára, és azt gondolta: „Egy szelettől jobban fogom érezni magam. Nyolc kilót fogytam erre az esküvőre, és még csak észre sem vette senki. Egy szelet torta nem fog kárt tenni bennem. Senki sem fog tudni róla senkit nem is érdekel egyáltalán!”

   Mielőtt lebeszélhette volna magát róla, máris a szájában volt a torta, és odaadóan, szinte már érzékien élvezte krémes állagát. Túl hamar el is fogyott, és Sally boldogtalanul vett még egy szeletet. Mire odébb vonszolta magát a maradék szeletektől, úgy érezte cukor-, és csokoládémérgezése van. Miután megszámolta a maradék szeleteket – tényleg ennyit megevett volna? -, Sally undorodott magától.

   Az esküvők érzelmileg megterhelő események. Nagyon kimerítő, akár csak esküvőre vagy partira is vagy hivatalos. A rengeteg étel ezért gyakran bajt jelent a Yo-Yo szindrómában szenvedőknek, aki érzelmileg fel van kavarodva az eseménytől. Mit tehetnek a Yo-Yo diétázók, hogy az esküvőkön elkerüljék a túlevést?

   Először is, maradj olyan távol a büféasztaloktól, amennyire csak tudsz. Egyszerűen túl csábító lenne folyamatosan nassolni, így kezelve a hizlaló érzelmeket. Foglald el a kezeidet egy pohár ásványvízzel, vagy ajánld fel segítségedet a menyasszony szüleinek, mondjuk az ajándékok vagy asztaldíszek elrendezésében.

   Ha saját házadban rendezel esküvői partit, különösen vigyáznod kell, nehogy az izgalom és nyomás miatt túl sokat egyél. Egyik kliensem, Jo, például rengeteget evett, amikor esküvői fogadást rendezett az otthonában, mert annyira izgult, hogy a vendégek nem fogják értékelni a rengeteg munkát, amit az ételek elkészítésébe és a dekorációba fektetett.

   Az is idegtépő lehet, ha olyan esküvőre vagy hivatalos, ahol nem ismered a többi vendéget. Jeannie, egy másik kliensem, elkísérte az új barátját egy esküvőre, ahol senki mást nem ismert. Mivel annyira esetlennek és bizonytalannak érezte magát („Úgy éreztem, nem az alkalomnak megfelelően öltöztem, egész nap csak szorongtam, míg a barátom jól szórakozott a régi barátaival”), Jeannie egész éjjel a büféasztal mellett állt, hogy elfoglaltnak tűnjön. Ennek egy totális evési roham lett a vége.

   A másik módszer a túlevés elkerülésére, hogy elvegyülsz a vendégek között. Ha kényelmetlenül érzed magad, mert akárcsak Jeannie, senkit sem ismersz, keress valakit, aki szintén magányosnak látszik, és kezd el a beszélgetést egy nyitott kérdéssel (olyannal, amire nem lehet egyszerűen igennel vagy nemmel válaszolni). Például: mióta ismered Tomot és Maryt? Hol élsz? Mikor kezd játszani a zenekar?

   Harmadszor, ha az esküvő előtt, alatt vagy után hizlaló érzelmek keletkeznek benned, ne feledd, hogy nem kötelező elmenned. Vagy elég csak rövid időre megjelenned.

Túlélési tanácsok evés körül forgó utazásokhoz és szülinapi partikhoz (DV)

 Sok Yo-Yo szindrómában szenvedő emlékszik gyerekkori karácsonyokra, amit isteni sütik evésével töltött, húsvétokra és hálaadási ünnepekre, amikor a lényeg a hatalmas mennyiségű étel elfogyasztása volt. Az ünnep és az étel, mintha kéz a kézben járna a legtöbbünk fejében, mely nagyon ingoványossá teszi ezeket az időszakokat testsúlyunk szempontjából.

   Az érzelmi hullámvasút, ami az ünnepekkel együtt jár, különösen nehézzé teszi ezeket az időszakokat az érzelmi alapon evők számára. Ha távol vagy a családtól karácsony idején, megjelenik a magány, a gyász azokért, akik már nincsenek köztünk hálaadás napján, szomorúság húsvét reggelén, hogy már nem vagy gyerek, és csalódottság, hogy senki nem gondolt a szülinapodra. A másik oldalról a boldogság és az ünneplési vágy is evési rohamokhoz vezethet az érzelmi alapon evőknél.

   Az ünnepek hasonlóak lehetnek a vakációkhoz abban, hogy irreális elvárásokat támasztunk irántuk, ami túlevéshez vezet. Álmodozunk az ajándékokról, amit szülinapra kapunk, és tudat alatt azt várjuk, hogy az ünnep ugyanolyan boldog legyen, mint ahogy átéltük gyerekkorunkban.

   Mindezek az elvárások az érzelmi alapon evőkben hizlaló érzelmekhez, csalódottsághoz, ürességhez vezethetnek.

   Az ünnep sokunknak azt jelenti, hogy hazamegyünk, és jellemzően megjelenik az evés vágya is, amint szüleid házába megérkezel. Egyik barátnőm, aki szintén Yo-Yo szindrómában szenved elmesélte, hogy abban a pillanatban, ahogy beteszi a lábát szülei otthonába (ahol felnőtt), egyenesen a hűtőhöz megy. Amikor okot keresett erre a viselkedésre, arra jutott, hogy a hazatéréskor mindig újra kislánynak érzi magát. Kislánykorában, pedig rengeteget evett. Más szóval az otthonlét neki egyet jelentett azzal, hogy anya főztjét eszi.

   Ruth, egyik kliensem elmondta, hogy az anyja ma is ugyanabban a fiókban tartja a cukorkákat, mint amikor még Ruth kislány volt. Minden alkalommal, amikor hazamegy, alig tud ellenállni a „cukorkás fióknak” – annyira él még benne ez a szokás.

   Másik kliensem, Liz azt meséli, hogy amikor ünnepekre hazautazik, anyja azonnal aggodalmaskodni kezd, mondván: „Liz egyen valamit, amit Liz szívesen meg is tesz, hiszen imádja az anyja süteményeit.

   Az ünnepek alatt ugyanazokat a szabályokat kell betartanunk, mint bármely más napon, az év folyamán. A tested soha nem megy szabadságra, hogy egy napig ne alakítsa zsírrá a felesleges kalóriákat! Ezért nincs különlegeseset, amikor engedélyezett lenne a túlevés – még akkor sem, ha a nagynénikéd direkt neked készített valami finomat!

   A lavinaeffektusban szenvedők és az érzelmi alapon evők összepárosítják az ételt az ünnepléssel, ezért számukra az ünnepek és nyaralások logikus kifogást jelentenek a túlevésre. Ha nem esznek túl sokat egy különleges alkalomkor, az egyenértékű számukra a megvonással. Rendkívül lényeges azonosítani és megtörni ezt a fel fogást. Különben a lavina effektusban szenvedők minden lehetséges ünnepi alkalommal túl sokat fognak enni – és rengeteg ünnep és születésnap van egy évben.

   Egyes családokban szabályosan kötelező rengeteget enni a családi összejövetelek alkalmával. Úgy érezheted, hogy megsérted a nagymamát azzal, ha nem eszel mindenből, még akkor is, ha pont a számodra veszélyesen ellenállhatatlan ételről van szó. Mit lehet tenni ilyen esetekben? Alkalmazhatod a gyerekek által jól ismert taktikát: egy adagot kiszedsz a tányérodra, aztán szétteregeted a villáddal, hogy úgy tűnjön, mintha már ettél volna belőle.

   Véleményem szerint a legjobb megoldás, ha az ünnepek alatt a legtöbb időt azzal töltöd, hogy odafigyelsz családtagjaidra, beszélgetsz velük, és kevesebb időt szánsz az evésre. Így a te tányérodról még el sem fogy az első adag, mikor unokatestvéreid, és rokonaid már a harmadik adagot tüntetik el. Egyél lassan, tedd le az evőeszközödet két falat között, és igyál rengeteg vizet. Ha valaki megkérdezi, kérsz-e még valamiből egy kicsit, egyszerűen, de határozottan mond azt, hogy már teljesen tele vagy. Hogyan vitatkozhatna veled bárki, ha azt állítod, hogy degeszre etted magad? Ha azonban megmondod a családtagjaidnak, hogy fogyókúrázol, vigyázz! Valószínűleg egy csomó tanácsot és figyelmeztetést hallgatsz végig ilyen kérdésekkel: „Minek fogyókúrázol? Nem is vagy kövér!” bár mindannyian szeretünk bókokat kapni, ezek a jó szándékú mondatok hallgatólagos engedélynek tűnhetnek számunkra, hogy degeszre együk magunkat. Elvégre, ha a nagybácsi is azt mondta, hogy nem vagyok kövér, akkor biztos úgy is van!