További tanácsok az ünnepekhez (DV)

   Mivel a Yo-Yo diétázóknak különösen nehéz átvészelni a különféle ünnepeket, amikor olyan rengeteg édességet és süteményt fogyasztunk ebben az időszakban azoknak, akiknél a cukor kényszeres evést vált ki, különösen oda kell figyelnünk:

-          Ne készíts süteményeket, bonbonokat ajándékozás céljából. Az ajándék-édesség készítés garantált módja a túlevésnek. Inkább nem ehető ajándékokat találj ki.

-          Vásárlás közben maradj távol az édességes pultoktól, hogy a látvány és az illatok el ne csábítsanak. Ha a Mindenszentek idején szokásos édességosztás csábítást jelent számodra, akkor adj a jelmezeseknek inkább aprót vagy olcsó játékot cukorkák helyett. Vagy válassz olyan édességet, amit nem szeretsz, és azt osztogasd.

-          Ha húsvéti kosarakat állítasz össze a gyerekeidnek, és ez csoki evést és kísértést jelent számodra, akkor mostantól fogva rendezz cukormentes húsvétokat. Sokkal egészségesebb mindenkinek, ha nem ennivalót kap ajándékba, hanem mondjuk műanyagtojásokat, amikben játék vagy aprópénz van. Vagy válassz egészséges nassolni valókat, magokat, mazsolát, szárított gyümölcsöt vagy festett, főtt húsvéti tojásokat.

   A születésnapok szintén nehézséget okoznak, mert valaki biztosan sütni fog egy tortát. Hogyan tudnál visszautasítani egy szelet tortát, amit valaki direkt neked készített vagy hozott?

-          Időben tudasd ismerőseiddel, hogy nem akarsz szülinapi tortát enni. Ha tudod, hogy venni vagy sütni akarnak neked egyet, udvariasan szólj nekik előre, hogy köszönöd szépen, de nem kéred. Azt tapasztaltam, hogy értékelik az ilyen figyelmeztetést, és nem sértődnek meg. Javasolhatod, hogy a tortára szánt pénzt és erőfeszítést fordítsák másra, valami könnyű nassolni valóra, gyümölcssalátára vagy fagyasztott  joghurtra. Még új tradíciót is teremthetsz a születésnapok ünneplésében – és csökkentheted a túlevési kényszert – azzal, hogy felajánlod, te leszel az első, aki az alacsony kalóriatartalmú szülinapi ebédet bevezeted.

   Hacsak nem a torta az az étel, ami kiváltja benned az evési rohamokat, akkor ehetsz is egy pár falatot. Néhány falat végül is nem jelent olyan rengeteg kalóriát. A torta akkor jelent problémát, ha a cukor nyugtalanságot okoz benned, vagy ha az a számodra ellenállhatatlan kényszeres étel. Miután megettél két vagy három falatot, rádobhatod morzsás szalvétádat a maradékra, hogy ne is akarj többet enni. Vagy azt is megteheted – mint egyik kliensem -, hogy veszel bőségesen a tortából. De azután menj át egy másik szobába, ahol senki sem lát, és dobj ki belőle. Így aztán könnyen visszautasíthatod a második szeletet.

   Valószínűleg úgy kerülheted el legjobban az automatikus evést, amikor ünnepnapokon hazalátogatsz, hogy felkészülsz rá. Idézd fel magadban előre, hogyan változnak meg evési szokásaid, amikor szüleid vagy más rokonaid házába érkezel. Hogyan tudnál ellenállni a nyomásnak, hogy mindenáron enned kelljen? Ha evési rohamokra vagy hajlamos, milyen lépéseket tehetnél, hogy ne edd meg a számodra veszélyes, rohamokat kiváltó ételt, amíg otthon vagy?

-          Hogy ne érezd magad úgy, mint egy kislány vagy kisfiú (amitől hajlamossá válnál a túlevésre, ha gyerekkorodban is ezt tetted), vigyél magaddal munkát, amikor a szüleidhez mész. Ez a „felnőtt” anyag emlékeztetni fog arra, hogy ma már felnőttél, és hozzáköt a valósághoz, amelyben már felnőtt vagy.

   Az érzelmi alapon evőknek vigyázniuk kell a hizlaló érzelmekkel ünnepekben és születésnapokon. Ezek az érzelmileg ingatag alkalmak könnyen kiválthatják a túlevést. Úgy érzed, szétrobbansz a haragtól amiatt, ahogy a nagybátyád beszél veled? Rossz a kedved, mert a nővéred gyémánt ékszereket kapott a férjétől karácsonyra, te meg csak egy turmix gépet a tiédtől? Aggódsz, mert apa túl sok brandyt iszik, pedig az orvos azt mondta, csökkentenie kell az alkoholt? Ha úgy érzed, nem tudsz beszélni az érzelmeidről anélkül, hogy óriási családi veszekedést okoznál éppen nem a megfelelő időpontban, akkor mindenképpen birkózz meg velük valami más módon. Először is, mindig valld be érzelmeidet önmagadnak, ahelyett, hogy harcolnál velük, vagy nem vennél tudomást róluk. Másodszor, menj el egy olyan helyre, ahol egyedül lehetsz (egy hálószobába, fürdőszobába, a hátsó kertbe, sétálni egyet) – vagy valakivel, aki nem kritikus hajlamú, és jól tudd hallgatni. Ha egyedül vagy, nyilvánítsd ki érzelmeidet azzal, hogy beszélsz az angyalaidhoz, Istenhez, Jézushoz vagy bárkihez, akivel spirituális kapcsolatban állsz. Ha empatikus hallgatóságod van, beszéld meg gondolataidat és érzéseidet ezzel az emberrel (és kérj spirituális segítséget a mérték megtartásában). Ne egyél túl sokat hizlaló érzelmeid miatt – attól csak még rosszabbul érzed magad! Ha a Hálaadás azt jelenti számodra, hogy kóstolgatni fogsz az étkezés előtt és után, továbbá meg fogsz enni három hatalmas adagot a pulykából, akkor gondolkodj el a következőkön:

-          Miért nem mennétek idén inkább étterembe? Így nem fáradnál ki az egész napos főzésben, ráadásul nincs a kóstolgatás csábítása főzés közben, és a maradék miatt sem kell aggódni.

-          Ha mégis otthon esztek hálaadás napján, legyen a szádban cukormentes rágógumi főzés közben. Az étel kóstolgatása és a rágózás szerencsére két olyan tevékenység, amit nem lehet egyszerre csinálni. Tarts kezed ügyében egy pohár vizet vagy jeges teát, és abból igyál, ahelyett hogy kóstolgatnád, amit főzöl.

-          Tervezd meg előre, ahogy máskor is, hogy mit fogsz enni Hálaadás napján. Tervezz meg egy személyes menüt magad számára, ami beleillik a diétába, és esküdj meg magadnak, hogy minden áron ragaszkodni fogsz hozzá. Ez a terv csökkenti a túlevés kockázatát.

   Mindenképpen egyél reggelit és ebédet hálaadás napján. A vacsora előtti éhezés másra nem jó, mint hogy még éhesebb legyél, és nagyobb legyen az esélye, hogy aznap túleszed magad. Ha te vagy a házigazda, magadnak szedj utoljára, hogy mire leülsz enni, a többiek már jó adagot elfogyasszanak az ételükből. Így a kis adag a te tányérodon nem lesz olyan feltűnő a többiekéhez képest.

   Ha valaki megkérdezi, miért nem szedsz soha másodszor, fogd meg a hasad, és drámaian mondd: „Rettenetesen tele vagyok! Ha még egy falatot lenyelek, kipukkadok!”

   Mi a teendő, ha hagyományosan éppen olyan ételt szolgálnak fel, ami evési rohamot vált ki belőled? Az egyik módszer, hogy valamivel eltereld a figyelmedet, hogy ne az étellel foglalkozz. Amíg mások teleeszik magukat, te foglald el a kezeidet azzal, hogy lepakolod az asztalt, iszol egy kis vizet, felteszel valamilyen mély kérdést a nagymamának a családról, vagy játszol a gyerekekkel. Ha lehetséges, vegyél magadnak előre fagyasztott joghurtot abban az ízben, ami a kedvenc desszerted. Nagyon finom tud lenni, és így nem érzed annyira, hogy valamit meg kell vonnod magadtól.

   Rendszeresen emlékeztesd magad, hogy a hálaadás a háláról és nem az evésről szól elsősorban.

   Vacsora után csomagolj a vendégeknek a maradékból, amennyit csak tudsz, hogy elkerüld a másnapi túlevést. Ha ez nem lehetséges, akkor oszd fel a maradékot kis adagokra, és azonnal tedd el a mélyhűtőbe. Nem olyan valószínű, hogy túl sokat eszel, ha az étel nem közvetlenül a kezed ügyében van.

   Sokan elhalasztják a diétájukat az ünnepek alatt. Különösen jellemző ez hálaadás és szilveszter között – ilyenkor hajlamosak az emberek megadni magukat az ételáradatnak. Újév napján elhatározzák, hogy véget vetnek a túlzott evés időszakának. Ezt a gyakorlatot különösen sok lavina effektusban szenvedő, „szezonális túlevő” alkalmazza. Ha ismerős ez a szokás számodra, akkor tartsd észben, hogy a tested nem megy szabadságra, és folyamatosan alakítja zsírrá a felesleges kalóriákat. Nem tud róla, hogy ma van a születésnapod, vagy karácsony napja – ugyanúgy hízik, vagy fogy, mint máskor.

   Mindent összevéve a Yo-Yo diéta szindrómából való kigyógyulás lehetőséget nyújt arra, hogy megváltoztasd azt a hiedelmet, miszerint az evés egyet jelent a szórakozással, kikapcsolódással, ünnepléssel vagy társalgással. Amikor az étel többé nem a központi kérdés az ünnepnapokon, akkor az emberi és spirituális kapcsolódás áll a középpontban. Az étel gyakran falat képez, ami kapcsolódás áll a középpontban. Az étel gyakran falat képez, ami korlátozza az igazi intimitás kialakulását családtagjaikkal és magasabb énünkkel. He eltávolítjuk ezt a falat, eleinte sérülékenynek érezhetjük magunkat, és félelemmel tölthet el, hogy közel kerülünk másokhoz. A félelmet azonban hamar felváltja a szeretet és az igazi együttlét.