Túlélési tanácsok evés körül forgó utazásokhoz és szülinapi partikhoz (DV)

 Sok Yo-Yo szindrómában szenvedő emlékszik gyerekkori karácsonyokra, amit isteni sütik evésével töltött, húsvétokra és hálaadási ünnepekre, amikor a lényeg a hatalmas mennyiségű étel elfogyasztása volt. Az ünnep és az étel, mintha kéz a kézben járna a legtöbbünk fejében, mely nagyon ingoványossá teszi ezeket az időszakokat testsúlyunk szempontjából.

   Az érzelmi hullámvasút, ami az ünnepekkel együtt jár, különösen nehézzé teszi ezeket az időszakokat az érzelmi alapon evők számára. Ha távol vagy a családtól karácsony idején, megjelenik a magány, a gyász azokért, akik már nincsenek köztünk hálaadás napján, szomorúság húsvét reggelén, hogy már nem vagy gyerek, és csalódottság, hogy senki nem gondolt a szülinapodra. A másik oldalról a boldogság és az ünneplési vágy is evési rohamokhoz vezethet az érzelmi alapon evőknél.

   Az ünnepek hasonlóak lehetnek a vakációkhoz abban, hogy irreális elvárásokat támasztunk irántuk, ami túlevéshez vezet. Álmodozunk az ajándékokról, amit szülinapra kapunk, és tudat alatt azt várjuk, hogy az ünnep ugyanolyan boldog legyen, mint ahogy átéltük gyerekkorunkban.

   Mindezek az elvárások az érzelmi alapon evőkben hizlaló érzelmekhez, csalódottsághoz, ürességhez vezethetnek.

   Az ünnep sokunknak azt jelenti, hogy hazamegyünk, és jellemzően megjelenik az evés vágya is, amint szüleid házába megérkezel. Egyik barátnőm, aki szintén Yo-Yo szindrómában szenved elmesélte, hogy abban a pillanatban, ahogy beteszi a lábát szülei otthonába (ahol felnőtt), egyenesen a hűtőhöz megy. Amikor okot keresett erre a viselkedésre, arra jutott, hogy a hazatéréskor mindig újra kislánynak érzi magát. Kislánykorában, pedig rengeteget evett. Más szóval az otthonlét neki egyet jelentett azzal, hogy anya főztjét eszi.

   Ruth, egyik kliensem elmondta, hogy az anyja ma is ugyanabban a fiókban tartja a cukorkákat, mint amikor még Ruth kislány volt. Minden alkalommal, amikor hazamegy, alig tud ellenállni a „cukorkás fióknak” – annyira él még benne ez a szokás.

   Másik kliensem, Liz azt meséli, hogy amikor ünnepekre hazautazik, anyja azonnal aggodalmaskodni kezd, mondván: „Liz egyen valamit, amit Liz szívesen meg is tesz, hiszen imádja az anyja süteményeit.

   Az ünnepek alatt ugyanazokat a szabályokat kell betartanunk, mint bármely más napon, az év folyamán. A tested soha nem megy szabadságra, hogy egy napig ne alakítsa zsírrá a felesleges kalóriákat! Ezért nincs különlegeseset, amikor engedélyezett lenne a túlevés – még akkor sem, ha a nagynénikéd direkt neked készített valami finomat!

   A lavinaeffektusban szenvedők és az érzelmi alapon evők összepárosítják az ételt az ünnepléssel, ezért számukra az ünnepek és nyaralások logikus kifogást jelentenek a túlevésre. Ha nem esznek túl sokat egy különleges alkalomkor, az egyenértékű számukra a megvonással. Rendkívül lényeges azonosítani és megtörni ezt a fel fogást. Különben a lavina effektusban szenvedők minden lehetséges ünnepi alkalommal túl sokat fognak enni – és rengeteg ünnep és születésnap van egy évben.

   Egyes családokban szabályosan kötelező rengeteget enni a családi összejövetelek alkalmával. Úgy érezheted, hogy megsérted a nagymamát azzal, ha nem eszel mindenből, még akkor is, ha pont a számodra veszélyesen ellenállhatatlan ételről van szó. Mit lehet tenni ilyen esetekben? Alkalmazhatod a gyerekek által jól ismert taktikát: egy adagot kiszedsz a tányérodra, aztán szétteregeted a villáddal, hogy úgy tűnjön, mintha már ettél volna belőle.

   Véleményem szerint a legjobb megoldás, ha az ünnepek alatt a legtöbb időt azzal töltöd, hogy odafigyelsz családtagjaidra, beszélgetsz velük, és kevesebb időt szánsz az evésre. Így a te tányérodról még el sem fogy az első adag, mikor unokatestvéreid, és rokonaid már a harmadik adagot tüntetik el. Egyél lassan, tedd le az evőeszközödet két falat között, és igyál rengeteg vizet. Ha valaki megkérdezi, kérsz-e még valamiből egy kicsit, egyszerűen, de határozottan mond azt, hogy már teljesen tele vagy. Hogyan vitatkozhatna veled bárki, ha azt állítod, hogy degeszre etted magad? Ha azonban megmondod a családtagjaidnak, hogy fogyókúrázol, vigyázz! Valószínűleg egy csomó tanácsot és figyelmeztetést hallgatsz végig ilyen kérdésekkel: „Minek fogyókúrázol? Nem is vagy kövér!” bár mindannyian szeretünk bókokat kapni, ezek a jó szándékú mondatok hallgatólagos engedélynek tűnhetnek számunkra, hogy degeszre együk magunkat. Elvégre, ha a nagybácsi is azt mondta, hogy nem vagyok kövér, akkor biztos úgy is van!