Mi alapján dől el, hogy ki mennyire csinos és karcsú? Tiggy nem érezte magát annak, Sophia Lorent pedig az emberek többsége annak tartja. Jól érzed magad a bőrödben? Meg vagy elégedve az alakoddal? Jólesik a mozgás? Szeretsz enni? Ha bánatos vagy, vagy hiányzik valami jólesik egy kis édesség vagy valami más finomság? Meg lehet –e válni tartósan a fölösleges kilóktól/vissza lehet-e nyerni az ideális formánkat? Ha szeretnéd és teszel érte a fenti kérdésekre –egy kivételével- IGEN lehet a válasz! Szerinted melyik a kivétel? Ha valami helyett eszünk, akkor ÉHESEK vagyunk VALAMIRE, ami hiányzik nekünk. Ezt a hiányt étellel lehetetlen pótolni, de minden hiány pótlására létezik számunkra megfelelő megoldás, amit csak mi magunk ismerünk. Mi tudjuk mi a legjobb nekünk! A One Brain( kineziológia) módszer segítségével megtalálhatod a saját személyre szabott megoldásaidat!

2013. március 17., vasárnap

Irányvonalak (Az elhatározás fenntartása 11/30)

 
A lavina szindrómában szenvedőknek emlékeztetőül kell magukat az étel fő funkciójára, ami a táplálás. Nem számít, mennyire ízlik egy étel, az nem ok arra, hogy többet egyél belőle a kelleténél – azaz azon a ponton túl, hogy enyhe teltség érzetet tapasztalsz. Ezt természetesen könnyebb mondani, mint megtenni. Akik kitörtek már a lavina effektus ördögi köréből, mindig követik az alábbi irányvonalakat, hogy véletlenül se egyenek többet, mint amennyire szükségük van:

-          Rágj lassan, és tedd le a villádat vagy kanaladat két falat között. Ez tényleg működik!
-          Figyelj oda a szádban lévő falat ízére és állagára. Evés közben ne olvass, ne nézz tévét, ne vezess autót, és ne vitatkozz társaiddal. Ezek a körülmények elvonják figyelmedet az ételről, és így nem leszel tudatában annak, mennyit fogyasztottál.
-          Vedd észre, amikor a tested jelzi, hogy jóllakott (sok ember elvesztette a kapcsolatot ezzel az érzettel). Valószínűleg hallottál már arról, hogy az agynak kb.20 percre, van szüksége, ahhoz, hogy regisztrálja a teltség érzetet. Sok kalóriát lehet elfogyasztani az alatt a húsz perc alatt, anélkül, hogy egyáltalán észlelnéd, mennyire teletömted magad.
-          Ne feledd, nem ez az utolsó étkezés az életedben, és senki nem veszi el előled az ételt. Sokan úgy esznek, mintha nem jutna elég mindenkinek, vagy mintha valaki ellopná előlük az el nem fogyasztott falatokat, úgyhogy annyi ételt tömnek a szájukba és olyan gyorsan, amennyit, és ahogyan csak tudnak. Pihenj, és vegyél mély lélegzetet két falat között. Ha megfigyeled, hogyan esznek a vékony emberek, észreveheted, hogy természetes módon, lassabban esznek, vagy több időt töltenek beszéddel, mint evéssel. A következő módszer nagyon jól működik: az étkezés közepén kérj elnézést, és állj fel az asztaltól, menj át egy másik szobába, és nyújtózz egy kicsit, mielőtt folytatnád az evést. Ezzel időt adsz az agyadnak, hogy érzékelje, tested már kezd jóllakni, és neked is időt ad arra, hogy meggondold magad, ha netán kezdtél volna túl sokat enni. Próbáld ezt ki egy héten át, és figyeld meg az eredményt.
-          Amint kezdesz jóllakni (de nem vagy még dugig), tegyél valamit, amivel hivatalosan kinyilvánítod, hogy az étkezés itt véget ért. Cseréld fel a „tisztára kell nyalnom a tányért” szokást azzal az új hozzáállással, hogy minimum egy, vagy esetleg több kanál ételt a tányérodon hagysz. Akaraterődet kisegítheted azzal, hogy a tányérodba teszed összegyűrt szalvétádat, egy cigaretta csikket, vagy bármilyen más, nem étvágygerjesztő dolgot. Ha lehet, azonnal kelj fel, és dobd ki a maradék ételt. Mosd meg a fogad (legyen nálad fogkefe a munkahelyen, és ha étterembe mész, akkor is), és kezdj hozzá valamilyen tevékenységhez, hogy ne az evéssel foglalkozz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése