" 35 éves kliensem, Pam négyhónapnyi diétázással érte el a kitűzött testsúlyt. A programot egy női magazinban találta. Úgy gondolta, a diéta egyszerűen arra való, hogy segítsen neki lefogyni. Soha nem gondolt arra, hogy állandó változásokat is be kellene vezetnie ahhoz, hogy megtartsa a súlyát. „Most, hogy vékony vagyok, megint úgy ehetek, mint bárki más” – gondolta.
Az egyetlen gond az volt, hogy Pam elképzelése „bárki más” étkezési szokásairól, egy kivételen alapultak. Vékony testalkatú férje Gary, és ugyanolyan vékony 14 éves fia, Tim, bármit megehettek, amit csak akartak, soha nem híztak egy kilót sem. „Gondoltam, én is azt eszem, amit Gary és Tim” – mesélte. – „Mivel ők soha nem híztak el, azt gondoltam, ha pontosan azt eszem, amit ők, én is olyan vékony leszek, mint ők”.
Így Pam is annyi sült krumplit és desszertet evett, mint a férje és a fia. Ha Gary megevett egy óriási bifszteket, Pam is úgy tett. Ha Tim rengeteg palacsintát reggelizett, Pam is vele evett. Természetesen hamar rá kellett jönnie, hogy az ő anyagcseréje sokban különbözik családtagjaiétól – mikor visszaszedte mind a 15 kilót, amit olyan nagy gonddal adott le.
Az olyan lavina szindrómában szenvedőket, mint Pam, visszafelé pedálozóknak szoktam nevezni, mert olyan biciklistára emlékeztetnek, akik keményen pedáloznak felfelé a hegyen, majd egyszer csak abbahagyják, és egyáltalán nem pedáloznak tovább. Az ilyen visszafelé pedálozók azonnal visszacsúsznak a túlevésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése