Képes vagy rá! (DV)

Akármit is mondtak neked a múltban, bármilyen negatív hiedelmeket hordozol önmagaddal szemben, tényleg képes vagy formába hozni a testedet. Nem számít, mennyi idős vagy, mennyi pénzed van, mennyi ideig jártál iskolába, hány gyereked van, és más sem – képes vagy formába hozni magad, és úgy is maradni!

   Tartsd észben, hogy valahányszor kezedbe veszed a kanalad vagy a villád, lehetőséged van a választásra. Abban a pillanatban döntést hozol fittségedről. Ha túl sokat eszel, vagy habzsolod a hizlaló ételeket, akkor tested elnehezül. Ha könnyebben és egészségesebben étkezel, a tested is könnyebb lesz. Ez a választás és felelősség egyedül a tiéd.

   Csak, mert kívánsz valamilyen ételt, vagy nagyon jó lenne még egyszer szedni, nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned. Valószínűleg értek már más, önpusztító benyomások is (mondjuk, elgondolkoztál egy szeretői viszony lehetőségén, vagy valamilyen illegális, nem etikus cselekedeten), amit végül tettekben nem követtél. Az evést is tedd bele ugyanebbe a kategóriába, és válaszd szét magadban a vágyat valami iránt és a döntést a véghezvitelre. Ez két tökéletese különböző folyamat.

   Ugyanígy egy éhségi roham nem feltétlenül azt jelenti, hogy itt az ideje az evésnek. Ahogy a könyvben kifejtettem, amit éhségnek érzünk, gyakran nem más, mint álruhás érzelem vagy stressz. A gyomrodnak körülbelül egy hónapba telik, míg hozzászokik a könnyebb étrendhez. Az éhségi rohamok jelzik, hogy a tested felhasználja a kalóriákat – egy természetes jelzés arról, hogy a test végzi a dolgát.

   A fittségnek annyi előnye van, ami messze túlszárnyalja a jóízű evés pillanatnyi örömét. A Yo-Yo diéta szindróma ciklusainak megtörésével megélheted, milyen jó:

-          ugyanazt a méretet hordani januárban, mint júliusban,

-          tele lenni energiával és életerővel,

-          fürdőruhát venni társaságban anélkül, hogy el akarnád takarni a tested egy törölközővel

-          megélni, hogy képes vagy elérni más célokat is, amit kitűzöl – életed bármely területén,

-          rövidnadrágot húzni, még mielőtt lebarnultál volna,

-          könnyedén és bizalommal elérni és követni intuitív vezettetésed,

-          élvezettel hordani a legújabb divatot (a testhez simulóbbakat is!),

-          úgy kelni fel az asztaltól, hogy nem vagy teletömve, felpuffadva, és nem vesztetted el a kontrollt,

-          felpróbálni ruhákat úgy, hogy minden szögből jól mutassanak rajtad az öltöző tükrében,

-          közvetlenül megbirkózni az érzelmeiddel, ahelyett hogy étellel némítanád el őket,

-          elismerő pillantásokban részesülni, és bókokat kapni másoktól,

-          több szabadidővel rendelkezni, ami a kényszeres evésből szabadul fel,

-          és hallani, ahogy szeretteid megdicsérik a külsődet.

   Az összes külső extrán kívül a legfőbb előnye a Yo-Yo szindróma megtörésének a hatalmas önbizalom önmagadba vetett hit, és önmagad felé érzett tisztelet és szeretet. Ez az elsődleges különbség a mostani és az átlagos étkezési szokásaid között. Tudom, mivel sokszor voltam vékony a múltban, de korábban soha nem tudtam igazán élvezni, mivel szegényes volt az önmagamról alkotott képem.

   Amellett, hogy segített lefogyni és fenntartani az egészséges, fitt állapotot, a Yo-Yo diéta szindróma megtanított arra, hogy jó legyek önmagamhoz. Felfedeztem, hogy képes vagyok úgy alakítani az életemet, hogy boldog legyek. Ez a tudás bátorságot adott a kockázatvállaláshoz, hogy életem olyan legyen, mint amilyenről mindig is álmodtam. Kitűztem magamnak célokat a munka, a tanulás, a pénzügyek, a spirituális, a fizikai állapotom és az érzelmek területén. Ezeket a célokat felmondtam a megerősítéseket tartalmazó kazettámra (lásd hatodik fejezet), és naponta meghallgattam őket. Megnőtt önbizalmam és az önmagamba vetett hit miatt, képes voltam minden egyes célomat megvalósítani.

   Nem hencegni akarok. Azt szeretném tudatni veled, hogy semmiben sem különbözöm tőled. Nem volt az olyan sok évvel ezelőtt, amikor több mint 25 kiló felesleg volt rajtam, minimálbérért dolgoztam egy olyan helyen, amit lebecsültem, alig tudtam kifizetni a számláimat, csüggedt voltam amiatt, hogy nem volt felsőfokú végezettségem – a jövőm éppen olyan sivárnak tűnt, mint amilyen az életem volt akkor.

   Abban az időben utáltam magamat. Kövérnek, rondának és szerethetetlennek éreztem magam. Az egyetlen vigaszom úgy tűnt a csoki-jégkrémes dobozból eredt. Bár gyűlöltem kövér combjaimat, ahogy egymáshoz dörzsölődtek járás közben, nem tudtam, hogy van lehetőségem másra is. Nem tudtam, hogy ennél jobban is lehet élni. Azt gondoltam, hogy a boldogság egy mítosz, amit a szappanoperák terjesztenek. Más emberek voltak vékonyak és fittek. Más embernek volt szép házuk és autójuk. Egyszerűen nem hittem benne, hogy nekem is esélyem lehet a nagyszerű életre. Hálás vagyok Istennek, hogy ma már másként gondolom, hogy ki tudtam menekülni önmagam teremtette poklomból, és amiért mindenkinek produktív, kreatív, egészséges és boldog életet szán!

   Ma minden napomat betölti a mosoly és a hála mindazért az érzelmi, spirituális és fizikai gazdagságért, ami megérkezett hozzám. Természetesen rengeteg munkát, kutakodást kellett belevetnem önmagam megismerésének folyamatába. Annyi éven keresztül egyetemre járni, klienseimmel dolgozni, néha nagy küzdelmet jelentett nekem. Voltak olyan pillanatok, amikor mindent megtettem volna azért, hogy ehessek egy kis csokoládés jégkrémet.

   De biztosíthatlak – mivel az érem mindkét oldalát ismerem hogy az élet, amit ma élek, fitt emberként, aki értelmes, szeretetteljes életet él Isten kegyelméből, milliószor jobban ízlik, mint akárhány falat jégkrém, amit valaha megettem!