Julia féltékeny volt, ex-barátjára, Bobra, aki egy másik lánnyal járt. Elképzelte, ahogy a pár együtt vacsorázik és táncol elegáns helyeken, és fantáziaképekkel kínozta magát arról, hogy Bob különleges és romantikus ajándékokkal halmozza el új barátnőjét. Bár korábban mást tapasztalt, Julia most mégis biztos volt benne, hogy új barátnőjével ő a tökéletes szerető, valamint abban, hogy az új barátnő csinosabb, vékonyabb, okosabb és szexisebb, mint amilyen ő valaha is lehetne.
   Ez a kényszeres féltékenység Juliát a krémmel töltött csokis kekszek majszolásába hajszolta, egyiket a másik után ette. Pihent és evett, evett és pihent. Az ördögi kör megtöréséhez Juliának szembe kellett néznie a ténnyel, hogy Bob most már valaki mással jár. Lassan belátta azt is, hogy Bob valószínűleg ugyanolyan kevéssé romantikus új barátnőjével, mint amilyen vele volt. És ami a legfontosabb, megtanulta nem ostorozni magát, és nem hasonlítgatni magát másokhoz folyton.
   A hozzám járó „féltékenységből evők” közül sokan hasonlítják önmagukat másokhoz. Ezt én így neveztem el: „ belsőd hasonlítása mások külsejéhez”. Mindig ez történik, amikor olyan embereket látsz, akik boldogabbnak, magabiztosabbnak és összetartóbbnak látszanak, és ezt te azzal hasonlítod össze, ahogyan te magadat érzed belül.
Féltékenységet válthat ki belőled, ha úgy véled, valaki másnak az élete sokkal jobb a tiédnél kívülről nézve, vagy ha boldogabbnak látszik, mint amilyennek te érzed magad. Ne feledd, hogy a külső látszat csalóka lehet, és mások szemében te is úgy tűnhetsz, hogy mindened megvan, ami a boldogsághoz kell.
Doreen Virtue