1.Harag,mint az éhséggel összekeverhető érzelem

   A harag gyakrabban áll a túlevés hátterében, mint bármilyen más érzelem. A harag, különösen amikor visszafojtjuk, nagyon kellemetlen érzelem, és ezt a kényelmetlen érzetet gyakran összekeverik az éhséggel. Ez az érzet azonban csak a vágy, hogy eltakarjuk, vagy álcázzuk a kényelmetlen érzést – a haragot. A nőknek különösen nehezükre esik a harag felvállalása, a társadalmi nyomás, szülői intelmek (fiatal hölgyek nem szoktak haragudni!), különféle játékszabályok betartása miatt (akkor fogsz előbbre jutni ennél a vállalatnál, ha mosolyogsz, és egyetértesz a vezetőséggel, ahelyett, hogy vitatkoznál!). Ennyi nyomás alatt az emberek gyakran azt kívánják, bárcsak soha ne lennének mérgesek, de ez természetesen lehetetlen kívánság. Az emberek bajba kerülnek, ha nem vesznek tudomást saját haragjukról, vagy úgy tesznek, mintha nem lenne bennük harag, remélve, hogy ha elég sokáig úgy tesznek, mintha nem is létezne, majd elmúlik az egész.
   Az érzelmi alapon evők az étellel akarják elhallgattatni a haragot. Barbara is érzelmi alapon, visszafojtott haragja miatt evett túl sokat. A Yo-Yo diéta szindróma terápia első hónapja alatt Barbara rendszeresen eljött a rendelőmbe, és sírt túlsúlya és túlevése miatt. Meglehetősen nyilvánvaló volt összeszorított ökléből, feszült, éles hangjából, gyors, ideges mozdulataiból jól látszott, hogy a 37 éves fodrásznő nagyon haragos – és ezért eszik túl sokat. Miután meghallgattam a mondanivalóját, valami ilyesmit válaszoltam neki:

• Mit éreztél pontosan, mielőtt megetted a süteményt?
• Nem is tudom – jött a válasz. – Talán, éppen csak egy kicsit feldúlt voltam.
• Talán haragudtál is?
• Nem! Természetesen nem! Miért haragudnék?
• Talán – válaszoltam -, csak tegyük fel, hogy haragudtál. Mire haragudhattál volna?

   Barbara végül bevallotta magának, hogy haragos. Leginkább akkor haragudott, ha gondatlanságot vélt felfedezni másokban – olyan pillanatokban, amikor úgy érezte, áldozattá válik, és nem képes megvédeni magát. Mélységesen haragudott az „elkövetőre” – férje, főnökére vagy az anyjára – de úgy érezte, képtelen kifejezni vagy feloldani haragját. Frusztrációjában süteményeket, fánkokat evett, hogy elterelje figyelmét kényelmetlen érzelmeiről. Végül megtanulta meggyógyítani a harag forrását, az ebben a könyvben bemutatott módszerek segítségével. Több hónap öngyógyító gyakorlat után Barbara már nem evett haragjában.
forrás:Doreen Virtue