Terry mindig hagyta, hogy az élet hozza meg a döntéseket helyette. Egy helyi kereskedelmi iskolába ment rögtön az érettségi után, mert éppen olvasott róla egy hirdetést az újságban. Miután diplomázott, elfogadta az első állásajánlatot, amit kapott. Bár nem igazán szerette a munkáját – sem a lakását -, legalább biztonságot jelentettek neki. Terry számára a biztonság számított igazán. Most, hogy megvolt a biztonsága, miért érezte magát olyan üresnek belül, miért evett rengeteg süteményt, fánkot minden éjjel? Terry úgy érezte, hogy az életének nincs értelme vagy célja.
Klienseim, akik Terryhez hasonlóan nem érzik életük irányultságát, mind elégedetlenséggel, ürességgel és krónikus aggodalmakkal küzdenek. Ezek az érzések mind abból a forrásból erednek, hogy az ember mélyen érzi, nem tölti be életfeladatát. Hitem szerint mindannyiunkban vannak késztetések, irányultságok, hogy bizonyos dolgokat véghezvigyünk életünkben, amivel tartozunk önmagunknak. Nem biztos, hogy minden esetben sikerrel járunk, de nagyon lényeges, hogy legalább megpróbáljuk. Amíg nem teszünk lépéseket álmaink és céljaink megvalósításáért, addig kényelmetlen, kellemetlen érzés lakik bennünk.
A cél bármi lehet, az érettségitől a doktori diplomáig, a könyvírástól az önkéntes kórházi munkáig.
Bármi is legyen a te személyes álmod, tegyél érte!
A nagy célokat oszd be kisebb, elérhető célokra, és tegyél meg egy kis lépést ma, hogy közelebb vidd magad ahhoz az élethez, amit élni akarsz.
Boldoggá tesz majd, ha így teszel!
Doreen Virtue
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése