AZ ÖNBIZALOMHIÁNYOS KÉNYSZEREVŐK(A túlevés öt típusa 3)

„Az ízlelés örömei olyanok, mint az egyiptomi tolvajok,

akik megfogják azokat, akiket megölelnek.”

LUCIUS SENECA

Az ön-bizalomhiányos kényszerevők csoportjába tartozók jellemzői a következők:

• Azt kívánják, bárcsak több önbizalmuk lenne. Negatív eredménnyel hasonlítgatják magukat másokhoz. Rettegnek attól, hogy megítélik, kritizálják, vagy kinevetik őket.
• Amint az ön-bizalomhiányos ember lefogyott annyira, hogy kezdik megdicsérni a külsejét, vagy elismerő pillantásokat vált ki, azonnal elkezd visszahízni.
• Leginkább az motiválja őket a fogyásban, hogy tetszeni szeretnének a párjuknak, szüleiknek, szeretőjüknek vagy bárki másnak önmagukon kívül.
• Gyakorlatilag szinte feladták a reményt, hogy valaha leadhatnák a felesleges kilókat, és arra gondolnak, hogy talán az a sorsuk, hogy kövérek legyenek.
• Keményen kritizálják önmagukat súlyfeleslegük miatt. Mindig vesztesnek érzik magukat, ha híznak pár kilót.

   A túlevés, ezen típusának hátterében, az a hiedelem áll, hogy „Nem érdemlem meg azt a boldogságot és rendezettséget, amely életcélom beteljesítéséből eredne.” Sok ön-bizalomhiányos túlevő attól tart, hogy neki egyáltalán nincs is életcélja! Mások nem hisznek képességeikben, abban, hogy elérhetnék céljaikat, úgyhogy meg sem próbálják.

   Az ő megerősítésük a következő:

„...Tiszta, erős lény vagyok, akire nagy szükség van ebben a világban. Minden forrás, rendelkezésemre áll ahhoz, hogy beteljesítsem életfeladatomat.”

   Az ön-bizalomhiányos embereknek nincs jó képük önmagukról, és ezért étellel tömik magukat. Nincs elég önbizalmuk ahhoz, hogy otthagyják, vagy megjavítsák nem kielégítő állásukat vagy boldogtalan házasságukat, és félnek követni titkos álmaikat és vágyaikat. Az ördögi kör akkor uralkodik el, amikor azért esznek, mert nem törődnek magukkal. Mindez súlyfelesleghez vezet, mely még alacsonyabb önbizalmat eredményez, így még több evéshez vezet.

•    Robin jó könyvelő volt, mégsem volt elégedett önmagával. Depressziós, boldogtalan anya lányaként Robin mindig ezt hallotta, amíg gyerek volt: „Soha nem leszel szép! Ne is álmodozz arról, hogy férjhez mész, túl kövér vagy és túl átlagos”. Robin soha nem kételkedett anyja becsmérlő szavaiban, és harminckét éves korában a kékszemű, barna hajú nő, tényleg úgy hitte, hogy ronda és nem szerethető. Esténként és hétvégeken folyamatosan rágcsált valamit, de soha nem gondolt önmagára kényszeres evőként. Sőt, néha azon gondolkodott, hogyan lehet az, hogy olyan keveset eszik, és mégis olyan kövér. Egyszerűen nem volt tudatában annak, mennyi ételt fogyaszt el alkalmanként csak egy kis rágcsálással. Annak sem volt tudatában, miért eszik folyamatosan: hogy elaltassa önmagával kapcsolatos kényelmetlen érzéseit.

   Az ön-bizalomhiányos kényszerevés ördögi körének megtörése nehéz feladatnak tűnik, mert a saját hajadnál fogva kell kihúzni magadat a csávából, még mielőtt késznek éreznéd magad rá.
   Gondolj azokra az emberekre az életedben, akiket a legjobban szeretsz – akikkel szívesen töltöd el az idődet (nem feltétlenül szerelmi szempontból). Valószínűleg ezek azok az emberek, akik kedvesek veled, akik mellett jól érzed magad – akikről érzed, hogy igazán szeretnek, akik szépen beszélnek veled, és tisztelettel fordulnak hozzád. Ez természetes dolog, mindannyian azokat az embereket kedveljük, akik kedvesek hozzánk.
   Mi történik akkor, amikor nem vagyunk kedvesek saját magunkkal? Hogyan érezzük magunkat, amikor nemtörődömök vagyunk magunkkal? Hogyan érezzük magunkat, amikor nemtörődömök vagyunk magunkkal szemben, amikor megengedjük, hogy tiszteletlenül bánjanak velünk, és kihasználjanak bennünket? Nem szeretjük önmagunkat sem, ahogy senki mást sem szeretünk, aki rosszul bánik velünk. Ennek egyik változata az, amikor az ember úgy érzi, nem érdemli meg, hogy kedvesen bánjanak vele. Bár sok időt töltök azzal, hogy segítsek az embereknek önbizalmuk növelésében, először leginkább abban kell segítenem új klienseimnek, hogy érdemesnek érezzék magukat arra, hogy jól bánjanak önmagukkal. Mivel már annyira hozzászoktak ahhoz, hogy mindenki beléjük rúg – önmagukat is beleértve, hogy nem tudják megszakítani az ördögi kört.
   Lényeges megérteni az ebben rejlő paradoxont: mielőtt képes lennél növelni önbizalmadat, el kell kezdened olyan jól bánni önmagaddal, amennyire csak tudsz. Ez azt jelenti, hogy vigyáznod kell magadra, törődnöd kell magaddal, még mielőtt úgy éreznéd, hogy kész vagy rá. Kedvesnek kell lenned önmagadhoz akkor is, ha ez önzőségnek tűnik, és bűntudatot ébreszt benned. Egy-két hónap elteltével azután, mialatt végig odafigyelsz önmagadra, önbizalmad lassan utoléri új hozzáállásodat. Kezded majd elhinni, hogy megérdemled a jó bánásmódot, ezen a ponton önbizalmad már sokkal magasabb értéket ér el.
   ...Következzen  több lehetőség önbizalmad növelésére, és az önmagaddal való törődésre. Az ön-bizalomhiányos kényszerevő számára ez a lépés rendkívül fontos ahhoz, hogy képes legyen lefogyni, és ezt az állapotot megtartani:

Megszeretheted magadat még azelőtt, hogy leadnád felesleges kilóidat. Mindenképpen erre van szükséged ahhoz, hogy tartósan le tudj fogyni. Különösen fontos ez, ha valaha élvezni akarod nehéz munkád gyümölcsét: az egészséges, ápolt, vonzó testet, melyet te magad is értékelni tudsz.
   Kutatások igazolják, hogy rengeteg önbizalomra van szükség ahhoz, hogy sikeresen lefogyjál. Bíznod kell abban, hogy tudod tartani magad valamilyen étkezési vagy sportolási tervhez. Különben csak azt mondod: „Mi értelme az egésznek?” És feladod. Ha nem szereted magad, akkor szinte lehetetlen, hogy bármennyi kis bizalmad, hited legyen önmagadban.
   Ha már hosszú ideje nem voltál jó önmagadhoz, akkor legjobb, ha az alaplépésekkel kezded. A most következő ön-bizalomépítő gyakorlatok két részre oszlanak. Azt ajánlom, hogy tölts el minimum két hetet az első résszel és egy hónapot a másodikkal. Természetesen az önmagaddal való törődés nem egy átmeneti igény. Ez egy olyan hozzáállás, amit egész hátralevő életedben alkalmaznod kell.
1.Tanuld meg szeretni önmagad (Első rész) 

2.Tanuld meg szeretni önmagad (Második rész)Doreen Virtue