Házastársak, szeretők, rokonok és barátok (DV)

   Valószínűleg neked is volt részed gúnyolódó, ugrató és csábító reakciókban, akárcsak Carolnak, miközben próbáltál odafigyelni a súlyodra. Mihez kezdesz, amikor fogyni szeretnél, és a következő reakciók valamelyikébe ütközöl:

-          A házastársad doboz számra hordja haza kedvenc édességedet.

-          Anyád ragaszkodik hozzá, hogy megkóstold a tortát, amit direkt neked sütött.

-          A legjobb barátod azt mondja, hogy nyúzott vagy, és túlságosan is sovány (bár jól tudod, hogy a kilóid száma még mindig túl sok magassághoz és testalkatodhoz mérve).

-          A nővéred részleteket akar megtudni a fogyókúrádról, azután egymás után hozza fel az érveket, hogy miért nem fog sikerülni neked.

-          A barátod azt mondja, neki így tetszel, és egyáltalán nem szereti a vékony nőket.

   Minden valószínűség szerint átéltél már ilyen helyzeteket, amelyek vagy kényelmetlenséget okoztak, vagy kiváltották a túlevést. Az is valószínű, hogy a jövőben is számíthatsz ilyen esetekre, úgyhogy a legjobb, ha előre felkészülsz rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy védekezned kell, csak tarts készenlétben néhány eszközt, hátha szükséged lesz rájuk.

   Ahogy  említettem az érzelmi alapon evőkkel kapcsolatosan, lényeges egészen világosan megértened, miért akarsz lefogyni. Ha azért szeretnél vékony lenni, hogy bókokat csalj ki a férjedből vagy szeretődből, akkor túlságosan sokhatalmat ruházol rájuk saját testsúlyod felett. Elbizonytalanodhatsz, ha nem veszi észre, mennyit fogytál idáig, és úgy fogod érezni, „engedélyt” kaptál a túlevésre, ha éppen ő hoz neked csokoládét, vagy más ennivaló ajándékot.

   Az egészséges testsúly eléréséhez az egyetlen valóban működő motiváció erő, ha azért akarsz lefogyni, hogy önmagaddal elégedett legyél. Hacsak nem az anorexia nervosával együtt járó torz testkép él benned, saját mértékedhez kell igazodnod abban, hogy hogyan érzed magad a legjobban. Ha valaki azt állítja, hogy úgy nézel ki, mit egy csontváz, pedig testsúlyod még mindig fölötte áll a táblázatokban ajánlott értéknél, magasságodhoz és testalkatodhoz képest, akkor ne is törődj az észrevétellel. Az ilyen mondatok, mint: „Ha még tovább fogysz, el fog fújni a szél” – általában elbűvölő bókok akarnak lenni, nem, pedig mércék, annak eldöntéséhez, hogy ehetsz-e rengeteget vagy sem. Ha az emberek túl erőszakosan figyelmeztetnek hogy „most már túl sovány vagy”, többféleképpen is kezelheted a helyzetet. Úgy tehetsz, mintha nem hallottad volna, amit mondtak, és témát válthatsz, vagy csendben maradhatsz. Megköszönheted a bókot, és témát válthatsz. Vagy mondhatsz valami ilyesmit: „Köszönöm az aggodalmat, de én tudom, milyen súllyal érzem magam legegészségesebben. Ha a jövőben visszajelzésre lesz szükségem, biztosan hozzád fogok fordulni.” Vagy mondhatsz valami erőteljesebbet is (ha többszöri próbálkozásra sem tudtad az illetőt leállítani). „Kellemetlen nekem, hogy úgy tűnik, nem hallod meg a kérésemet, hogy ne foglalkozz annyit a súlyommal. Kezdem rossz néven venni a tolakodásodat, és attól tartok, ha nem hagyod abba, ez elronthatja a barátságunkat.”

   Mi legyen azokkal az emberekkel, akik az orrod alá nyomják az ennivalót, ínycsiklandozó illatokat küldve közvetlenül agyad éhség-központjába? Mi legyen azzal a férfival, aki három hónappal ezelőtt még a hátsód méretével húzott, most meg édességgel kínálgat? És mi legyen szegény anyukáddal, aki halálra dolgozta magát a desszert elkészítésével, amivel most csábítgat? Képes lennél még tükörbe nézni, ha most visszautasítod? Mi van, ha történik vele valami holnap, és te nem teljesítetted az utolsó kérését? Mi a teendő az ilyen kétségkívül sikamlós, érzelmileg terhelt helyzetekben? Ha tudod magadról, hogy jelentkezni fog benned a „diéta szabotőr”, akkor a legjobban teszed, ha felkészíted magad ugyanúgy, mint bármilyen kihívásra, mondjuk egy fizetésemelés kérésre.

   Ahogy öltözködsz az aznapi vacsorához, amit anyukádnál fogsz tölteni, gondolatban gyakorold el, hogyan fogod kontroll alatt tartani az étvágyadat. Ne feledd, most már felnőtt vagy, és egyedül terád tartozik az, hogy hogyan eszel, senki másra! Amikor nemet mondasz egy kínálásra, akkor nem az illetőt utasítod vissza (ez a gondolat kelti bennünk a hizlaló bűntudat-érzést), csakis a kezeiben tartott ételt.

   Próbáld beleképzelni magad a másik ember bőrébe, hogy megértsd, mi készteti arra, hogy rád erőltesse az evést. Nem igaz, hogy mindenki ellened van, még ha így is érzed néha. Egyik kliensem például arról panaszkodott, hogy a férje mindennap az ő kedvenc fánkjával tért haza. Eleinte haragudott rá, hogy ilyen érzéketlenül viselkedik, de amikor jobban megvizsgáltuk a helyzetet, kiderült, hogy valójában megjutalmazza férjét, amiért édességet visz neki. Mindig nagyon boldog, egyetértő és szeretett teljes, amikor a fánkokat eszi. Ez a viselkedés arra bátorította a férjét, hogy minden este vigyen haza az édességből.

   Viselkedj határozottan, és pontosan fejezd ki, milyen érzés neked, ha valaki ennivalót erőltet rád. A határozottság az agresszivitással ellentétben azt jelenti, hogy figyelembe veszed a másik ember érzelmeit, miközben saját érzelmeidről beszélsz. Egy agresszív ember így beszél például: „Annyira mérges vagyok, hogy hazahozod azokat a rohadt süteményeket, mikor kértelek rá, hogy ne tedd. Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen?” Ezzel ellentétben egy határozott ember úgy fogalmazná meg ugyanezt a mondatot, hogy lehetőséget teremtsen a kommunikációra, és a minimumra csökkenjen a védekezési kényszer. Így például sokkal jobban hangzik a harag kifejezésre juttatása így: „Szükségem van rá, hogy elmondhassam neked, milyen elkeseredett vagyok. Igazán keményen dolgozom, hogy lefogyjak, és ez nagyon nehéz dolog számomra. Most mindennél jobban szükségem lenne a támogatásodra, ami azt jelenti, hogy nem hozz jégkrémet doboz számra esténként. Komolyan gondolom. Nagyon fontos nekem, hogy ezt abbahagyd.”