tanács,
amitől csak nő a zavar a fejekben, s
mára
az evés nagyon távol került attól, ami az eredeti
funkciója:
a test táplálása és közösségformáló rítus.
Ami a
helyébe került, az sokaknál egyre inkább a lelki/
érzelmi
hiányok pótlása és a szorongás. Az evési
zavarral
kísért túlsúlyproblémák átszövik az érintett
egész
életét: megváltoztatják a gondolkodásmódját,
átrendezik
az emberi kapcsolatait. A súlyfelesleggel
való
küzdelem nemcsak a hétköznapok részévé válik,
de
meghatározza a legjelesebb napok hangulatát is.
A
sokféle divatdiéta megjelenéséből arra is lehet
következtetni,
hogy nem egy kifejezetten sikeres területről
van
szó, mindig talál magának vásárlóképes
célközönséget
egy-egy újabb testsúlycsökkentő módszer.
Az egy
főre eső fogyókúrás kudarcok aránya
pedig
növekszik, s vele együtt a súlyfelesleggel élők
tehetetlenségérzése
is.
A saját testük feletti kontrollt
A saját testük feletti kontrollt
átadják egy ismeretlen szernek vagy egy
ismert arcnak
– a lényeget tekintve mindegy, hiszen így
is, úgy
is oda jutnak, hogy az irányítás nem a
saját kezükben
van. „Mert ők úgyis elrontják.” Ezzel a
bizonytalansággal
átszőtt érzelmi háttérrel könnyen
megjelenik
az önostorozásra való fogékonyság: nincs
akaraterőm,
úgysem fog sikerülni! Ez az üzenet tovább
rombolja
az önértékelést, s egyben felmentést ad a
további erőfeszítések
alól.
Alig
néhány éve került a köztudatba az érzelmi
evés
fogalma, holott maga a jelenség régóta ismert,
különösen
a krónikus túlsúllyal élők körében. A túlsúlyproblémák
lélektani
megközelítése újszerű dolognak
számít,
ugyanakkor egyre gyakrabban ajánlják
dietetikusok,
belgyógyászok, háziorvosok pácienseiknek
különösen
akkor, ha évek óta fennálló és az egészséget
veszélyeztető
súlytöbbletről van szó.
Dr.
Lukács Liza: LENYELT VÁGYAK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése