Saját testük feletti kontroll

Sok az egymásnak ellentmondó

tanács, amitől csak nő a zavar a fejekben, s

mára az evés nagyon távol került attól, ami az eredeti

funkciója: a test táplálása és közösségformáló rítus.

Ami a helyébe került, az sokaknál egyre inkább a lelki/

érzelmi hiányok pótlása és a szorongás. Az evési

zavarral kísért túlsúlyproblémák átszövik az érintett

egész életét: megváltoztatják a gondolkodásmódját,

átrendezik az emberi kapcsolatait. A súlyfelesleggel

való küzdelem nemcsak a hétköznapok részévé válik,

de meghatározza a legjelesebb napok hangulatát is.

A sokféle divatdiéta megjelenéséből arra is lehet

következtetni, hogy nem egy kifejezetten sikeres területről

van szó, mindig talál magának vásárlóképes

célközönséget egy-egy újabb testsúlycsökkentő módszer.

Az egy főre eső fogyókúrás kudarcok aránya

pedig növekszik, s vele együtt a súlyfelesleggel élők

tehetetlenségérzése is. 
   A saját testük feletti kontrollt

átadják egy ismeretlen szernek vagy egy ismert arcnak

– a lényeget tekintve mindegy, hiszen így is, úgy

is oda jutnak, hogy az irányítás nem a saját kezükben

van. „Mert ők úgyis elrontják.” Ezzel a bizonytalansággal

átszőtt érzelmi háttérrel könnyen megjelenik

az önostorozásra való fogékonyság: nincs akaraterőm,

úgysem fog sikerülni! Ez az üzenet tovább rombolja

az önértékelést, s egyben felmentést ad a további erőfeszítések

alól.

Alig néhány éve került a köztudatba az érzelmi

evés fogalma, holott maga a jelenség régóta ismert,

különösen a krónikus túlsúllyal élők körében. A túlsúlyproblémák

lélektani megközelítése újszerű dolognak

számít, ugyanakkor egyre gyakrabban ajánlják

dietetikusok, belgyógyászok, háziorvosok pácienseiknek

különösen akkor, ha évek óta fennálló és az egészséget

veszélyeztető súlytöbbletről van szó.

Dr. Lukács Liza: LENYELT VÁGYAK